2025.10.13. (hétfő)

bSZ2011: Felvonulók nézték

bSZ2011: Felvonulók nézték

Dátum:

Az 1976. május 1-jei felvonuláson készült fotókat, és hozzájuk tartozó érdekes információkat kaptam Péter Ferenctől. A négy kép nemcsak azt mutatja meg, hogy három és fél évtizede hogy nézett ki a Kossuth tér, de bepillantást enged a korabeli munka ünnepének díszleteibe is.

A négy képből álló sorozatot Jáger István készítette városháza – akkoriban éppen tanácsháza – sarkán állva 1976. május elsején. Amint a képeken látható, a fotós ezekben a percekben a felvonuló röplabdásokra koncentrált.

 

Röplabdások

Péter Ferenctől tudható, hogy kék egyenmelegítőben a Szolnoki MTE ifi röplabdás lányai, pirosban ugyanennek a csapatnak az NB II-ben szereplő női csapatának tagjai vonulnak. Sárga melegítőben pedig, elől TITÁSZ feliratú táblát tartva a szolnoki TITÁSZ, ugyancsak akkor NB II-s férfi röplabdacsapatát láthatjuk.

– Szinte valamennyijüket névszerint ismerem – írta Péter Ferenc – A TITÁSZ-os sportolókat nézegetve győződtem meg arról, hogy ez a kép csak 1976-ban készülhetett. Látható ugyanis egy tehetséges fiatal sportoló is a képen, akit azonban 1977 tavaszán leigazolt a budapesti Vasas NB I-es csapta, így abban az évben már nem lehetett itt a szolnoki május elsején.

Péter Ferenc a képek keletkezési dátumának meghatározásához hozzáteszi, hogy mivel azokon elkészült állapotában látható a vízügyi székház, a felvételeknek 1975. április 4-e után kellett készülniük. Azt is írja, hogy a TITÁSZ tábla alatt vonuló sportolók a csapatnak csak egy részét tették ki, mivel a többiek – valószínűleg – a cég dolgozóival együtt, egy másik csoportban vonultak. Ezek a sportolók ugyanis nem „létszámkartársak” voltak, hanem tényleg dolgoztak a vállalatnál.

 

Tegyük hozzá!

Azt hiszem, az iménti alfejezet kapcsán néhány dolgot illik megmagyarázni.

Az első. A nyolcvanas évek végéig Szolnokon is minden évben volt május elsejei felvonulás. A gyárak, üzemek, iskolák, sportegyesületek képviselői csoportokban, mindegyik elején táblával azonosítva magukat vonultak végig a városon. Pontosabban a Petőfi utca környékéről indulva, végig a mai Baross és Kossuth úton, át a Tiszaligetbe. Ott a legtöbb cég, intézmény saját placcon vagy az ottani üdülőjében várta az embereit. El lehet képzelni, hogy az akkor még a Kossuth téren áthaladó, az egyetlen szolnoki közúti Tisza-hidat használó 4-es főút forgalmában ezek az egész délelőttös felvonulások micsoda fennakadást okoztak.

A második. Tiszántúli Áramszolgáltató, azaz TITÁSZ: A privatizációig, a kilencvenes évekig így nevezték a helyi áramszolgáltató céget, azaz akkoriban nem az EoN-hoz szaladtunk, ha elment az áram, hanem a titászosokat kerestük.

A harmadik. A TITÁSZ egy szocialista nagyvállalat volt, több megyét és rengeteg települést lefedve. Az ilyen nagy cégekkel szemben elvárás volt, hogy a vállalati üdülők és a számtalan szociális szolgáltatás fenntartása mellett a helyi sport és az élsport támogatásából is alaposan vegyék ki a részüket. Ennek az elvárásnak volt a része az úgynevezett sportállások fenntartása. Azaz, amikor élsportolókat papíron felvettek a céghez, de ők szinte soha nem látták a munkahelyükön. Péter Ferenc levelében „létszámkartárs”-nak nevezi az ilyen dolgozókat. Kiemelve, hogy a szolnoki TITÁSZ röplabdásai messze nem ilyenek voltak, hanem a mindennapi munka mellett lettek NB II-es sportolók.

 

A Kossuth tér

Péter Ferenc a fotók apropóján a Kossuth térrel kapcsolatban is felhívja a figyelmet néhány érdekes dologra,

Például a téren akkor még álló zöld házikóra, pontosabban nyilvános wc-re. Ami ott állt nagyjából a Magyar utcai torkolattal szemben. És egybe volt építve a Kossuth téri buszmegállóval, ami csak később került át a Fehér Ház elé. (Ahogy a Szabadság téri buszmegálló sem a Mood fagyizó előtt, hanem a bíróság épülete előtt állt anno.)

A képeken jól látható, hogy a Kossuth tér mai házainak építése 1976 körül fejeződött be, és ennek utolsó állomása a TB székház volt. A színház jegypénztárának otthont adó Casco-s ház mellett 1976. május elsején még csak épült ez az irodaház.

Péter Ferenc a múzeum épületével kapcsolatban is érdekes dologra hívja fel a figyelmet. Egyrészt, hogy az épület tetején még nincs ott a múzeum felirat, másrészt pedig a ronda, fekete, üvegezett vasajtóra. Ami emlékeim szerint még a nyolcvanas években is a helyén volt, igaz az addigra egyre rosszabb állapotba kerülő épületen ezt szinte fel sem tűnt.

Érdemes a korabeli ünnepi díszre is egy pillantást vetni. Összesen 14 darab, több emeletes zászló látható a képeken, a tér házaira feszítve. Ezek közül kettő a nemzeti színű.

A CIKK ELŐSZÖR 2011. AUGUSZTUS 15-ÉN JELENT MEG A BLOGSZOLNOKON.

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Utcasoroló (93.): Szolnok leghosszabb utcája

Körülbelül három kilométer hosszú, ha létezne, akkor az utolsó házszáma 214 lenne, és persze tegyük hozzá, hogy Szolnok egyik városrészében, Szandaszőlősön található. A két oldalra születni kell, akkora a forgalom, hiszen a nemzetközi forgalmat bonyolító 442-es főút városi szakasza is egyben.

Az épülő pártházból fotózva

(NYÁR) Olyan szívesen megkérdezném, hogy 1965 tavaszán miért tartotta valaki fontosnak az éppen elkészült, vagy még átadás előtt álló pártház legfelső emeletéről megörökíteni - a mából: megőrizni - a Nerfeld-palotát, pontosabban az Alföld áruházat, vagyis a Centrum sarkot.

A szolnoki repülés 105 éve

A RepTár új időszaki kiállításának köszönhetően most már tudom, hogy Szolnokon az első motoros repülést 1911. november 26-án hajtotta végre Kvasz András. Miként azt is, hogy a helikopterezés ötlete is a városhoz köthető. De nemcsak helytörténeti jelentősége van annak a nyolc tárlónak.

4-500 milliárdból épült

Korabeli újságokat lapozgatva, és az ott olvasható, negyven évvel ezelőtti forintok értékét maira átszámolva, valami egészen elképesztő összeg jön ki, ha azt próbáljuk megtippelni, milyen értékben hajtottak végre jóléti beruházásokat a hatvanas-hetvenes években Szolnokon.