2025.11.30. (vasárnap)

Bunkóverseny

Bunkóverseny

Dátum:

Azt mondták, bunkó voltam. Pedig csak be akartam állni a garázsom elé. Igaz, szóvá tettem, hogy a rosszul parkoló autó miatt ezt nem tudom megtenni. Kívántak is nekem két gerincműtétet. Egy olyan autó gazdája, aki jogosulatlanul használt rokkant-kártyát.

Belvárosi lakosként lassan megszokom, hogy az utcára nyíló garázsunk elé olykor leparkolnak. Annak ellenére, hogy a szegélykő egyértelműen jelöli a kihajtót, illetve a mellettünk lévő, ugyanolyan garázskapun hatalmas matrica figyelmeztet: autókijárat, kéretik szabadon hagyni. Mindezek azonban nem zavarják az autósok egy részét. Akkor is megállnak a garázs előtt, ha több járműnek elegendő parkolóhely a közelben. Vannak, akik figyelmetlenségből, tényleg véletlenül. Mások kivagyiságból, a ?teszek én mindenki másra? nemtörődömségből. A lényeg persze ugyanaz: nem lehet ki- és beállni.

Mit lehet tenni?

Nyelni egyet, hogy már megint nem használható a garázs. Amikor hazafelé jön az ember, akkor ez kicsit jobban tolerálható, maximum parkolójegyet kell venni, ha nem tudok a pénzért vett helyemre állni. Elfele már kellemetlenebb, hiszen nem tudom az autómat használni. A belvárosban azonban ez hozzátartozik az élethez, mint hétvégén reggel a hányás a járdán.

Igaz, olykor elszakad a cérna.

Mint múlt pénteken, amikor egy fehér Opel Astra vezetőjének sikerült kora délután úgy leparkolni a garázsunk elé, hogy a fél autója belógott a kijárónkba. Ez azonban elég volt ahhoz, hogy vagy ne tudjunk beállni a garázshoz, vagy ha mégis, akkor ferdén, ami meg a mellettünk lévő garázs használatát akadályozta. Egy darabig – három órán keresztül – optimistán tűrtünk. Bíztunk abban, hogy pár percre jött valahová a sofőr, és mindjárt távozik. Aztán dudáltunk, hátha feltűnik, hogy valami gond lehet az utcán. Három óra elteltével aztán – később mondta a sofőr – bunkó voltam.

Felhívtam a rendőrséget.

Megkérdeztem, mit tehetek. Mondták, hogy az idegen autóhoz ne nyúljak, de küldenek járőrt, és feljelentik a szabálytalankodót. Hát jó, igaz, ez rajtam nem segít. Mivel azonban a rendőrökre várni kellett, elkezdtem a környező boltokban érdeklődni, hátha tudják, kié a fehér Opel. Egy helyen tudták.

Az autó gazdája, egy hölgy nem értette mi bajom.

Javasoltam, nézze meg, hol áll három órája. Jött. Meg a rendőrök is. Akik mondták, ha odébb áll, nem tesznek feljelentést. Mire a hölgy gyorsan lebunkózott, amiért kihívtam a rendőröket, és nem vettem a fáradságot már korábban az utca átfésülésére a tulajdonos után. Végül is, tényleg, ő tolt ki velem, én meg bunkó vagyok. És duzzogva pattogott az igazság királynője.

Ekkor mentem át a túlpartra és beszálltam a versenybe.

Az egyik rendőrt megkérdeztem, honnan lehet olyan cédulát szerezni, amilyen az Opel ablakában van, és ami miatt három órája parkolójegy nélkül is állhat az utcán. Megnézte. Mondta, megfelelő betegség esetén kaphatok. A hölgy pedig elkezdte bizonygatni, hogy az a férjéé, aki bármikor ide tud jönni. Azaz az igazolvány ott van, csak a tulajdonos nincs. És kívánt nekem két gerincműtétet, ha ilyen igazolványt akarok.

Ez volt az a pont, amikor feladtam.

Mondtam a rendőröknek, hogy hagyjuk az egészet. Örültek, hisz különben vehették volna fel a jegyzőkönyvet. Mondjuk arról, hogy a hölgy jogosulatlanul vesz igénybe rokkant-igazolványt. Ha tényleg ott maradok bunkóban, akkor kötöm az ebet a karóhoz, és a hölgy azóta egy büntetőügy részese, aminek a vége Pesten felfüggesztettet szokott lenni, még médiasztárok esetében is.

Szóval, bunkó voltam. A hölgy, meg figyelmetlen. A hatalmas egójával ugyanis nem jutott el odáig, hogy ha már jogosulatlanul használ rokkant igazolványt, akkor kerülje a feltűnést, és parkoljon le rendesen. Mert akkor csak a parkoló-társaságot lopja meg, és nem szúr ki másokkal.

Bár akkor se tudom, ki nyeri a bunkóversenyt.

(A felhasznált képek csak illusztrációk.)

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

1000, 500, 1,5 millió

Ezer nap, körülbelül ötszáz cikk, nagyjából másfélmillió karakter. Rengeteg új ismerős, számtalan támogató hozzászólás, és alig néhány sértődés és elmarasztalás. Egy hároméves szubjektív élményportáltól, amelynek gazdája "csak írni akarja a várost", ennyi éppen elég.

Francia csók

Külföldre nemcsak nézelődni, de látni és gondolkodni is megy az ember. Elvégezhet például matematikai műveleteket, elgondolkodhat történelmi távlatokon, és eszébe juthat, hogy ami máshol működik, az tulajdonképpen nálunk sem lenne ördöngösség.

Elképesztő megoldás

A Szapáry út egyik szép régi házában új üzlet nyílt, amit onnan lehet észrevenni, hogy egy elképesztő ronda falat húztak az épület harmada elé. Mert megtehették. Mert Szolnokon vagyunk, és ki fog derülni, hogy ez így rendben, senki nem tehet róla. Azzal van a baj, aki észreveszi, és szól.

Sz-nek egy pofon

Emlékeznek még a megyei rendőrség nagy médiavisszhangot kiváltott húsvét előtti akciójára, amikor drónnal fülelték le a Bercsényi és a József Attila út kereszteződésében a stoptáblát figyelmen kívül hagyó szolnoki sofőröket? Ma már nincs meg a stoptábla. Így még gázosabb az akció.