Amikor egy megválasztott „politikusfélének” egy másik „politikusféle” azon véleményéről, hogy az iskolák részleges megnyitása előtt tesztelni kellene a pedagógusokat, a migránsok ugranak be, akkor azt hiszem, feltehetjük a kezünket: köszönjük kedves „politikusaink”, a járványkezelés területén magunkra tetszettek bennünket, választókat hagyni, működésük pedig ezen a téren teljesen értelmetlen és felesleges. Őszintén bevallom, sokáig volt bennem – ma már tudom – valami naiv bizakodás a tekintetben, hogy ez az egész átkozott vírushelyzet előhozza belőlünk a jót és normálist, ami egyébként az egy főre eső Nobel-díjasok számában is visszaköszön, és nem politikai, hanem kizárólag szakmai alapon sikerül kezelni a covid-19-et és következményeit. Nagyjából 14 hónappal a vészhelyzet kihirdetése után be kell látnom, hogy a jelenlegi politikai elit ezt is csak a politikai és az azzal összefüggő gazdasági haszonszerzés megvilágításban képes értelmezni és kezelni. (Majd tisztelem, ha látom a kivételt!)
Persze minden nemzetnek olyanok a politikusai, amilyeneket megérdemel. Még szerencse, hogy legalább az egészségügyben dolgozók nagyságrendekkel jobbak, mint akiket a politikusaink minősége alapján megérdemelnénk, így az orvosok meg a szakszemélyzet tudják és teszik a dolgukat. (De ezt a postásokról, a boltosokról, a buszsofőrökről, és ezer, a közt szolgáló, hétköznapi hősről el lehetnem mondani.) Nélkülük, ha csak az önjelölt „ország jobbítókon múlik” úgy fogtunk volna már padlót, mint annak a rendje.
Ilyen helyzetben pedig ne csodálkozzon senki, hogy hülyeségek, és a hülyeségeket tromfoló hülyeségek keringenek a világhálón, még mindig viszonylag nagy a vírusszkeptikusok és azt nyilvánosan (lásd közösségi oldalak) hangoztatók száma, és az oltásra jelentkezők aránya sem éri el a felnőtt lakosság 100%-át. Az utcai és intézményi maszkviselés, a boltokban tartózkodó vásárlók számára vonatkozó korlátozás betartása, a rendezvénye-tilalom kijátszása, a külföldi és hazai utazásokról megjelenő FB beszámolókból sejthető mozgások mind-mind alátámasztják, hogy minden politikusunknak megvan a kellő számú választója. Ezért az is simán bele fog férni, hogy a bajért a másik, a sikerért meg mi legyünk a felelősek, és a másik és a mi viszonyrendszere pártszimpátiai alapján dőljön el. Miközben a Szolnok környéki települések összes lakójával azonos számban elhunyt koronavírusos betegről maximum az alapbetegségeik tudhatóak, a pártpreferenciáik nem.
Ebben a helyzetben pedig tényleg nem marad más lehetőségünk, mint saját felelősségre védekezni. Ma reggel az óvodás és kisiskolás korú gyerekek szüleinek kellett dönteniük. Néhány nap múlva a vendéglátósok és a vendégek kerülnek válaszút elé. Szakmai, megkérdőjelezhetetlen szakemberek által elmondott vélemények nélkül, mindezek alapján hónapok alatt kialakított rutin hiányában. Csak politikai bemondás van, aztán meg kontra, rekontra és szubkontra, és kétségbeejtő, hogy a végén ki, mit mond még be.
Ebben az országban valami tényleg nagyon elromlott. És vitathatatlan, hogy ebben mi, mindannyian közrejátszottunk. Az meg egy óriási pech, hogy mindez pont egy halálos csapás közepette került felszínre. És lassan ott tartunk, hogy nincs központi meg össztársadalmi, csak egyéni, egyedül megoldott, ami nem a fejlett országok, hanem a szétesett, darabjaira hullott államok jellemzője. Lesz vagy lenne dolgunk, ha túléljük.
