Az adott pillanatban jó poénnak tűnhet egy közlekedési táblát elcsavarni. Ezt abból gondolom, hogy bár állítólag a város több pontját is kamerák pásztázzák, ez a fajta erőpróba több helyen is dívik Szolnokon. Például a Batthyány utca Baross felőli végén. Ahol okozhat némi problémát, ha valaki nem ismerve a helyet, és nem látva a táblát, szembe megy a forgalommal. Igaz, ez a táblacsavaróknak nem lesz probléma. Hisz büntetlenül hódolhatnak szenvedélyüknek.

Legalább egy éve emlékeztet ez a tábla, Szolnok egyik legszebb helyen lévő játszóterén arra, hogy vannak olyanok, akiknek gyermekkorából kimaradt a kulturált játszótér. Se gyerekszoba, se játszótér. A primitívség meg körbeér.

Csak szólok, hogy a Szandára vivő kerékpárút régi 4-esnél lévő csomópontjánál, a belvároshoz közelebbi alagút kijáratánál egy ideje vak az egyik közlekedési tükör. Aki szokott bringázni, az tudja, milyen jól jön egy ilyen tükör, amikor a csengő nem segít, mert a kitakart irányból érkező kétkerekes kolléga zenét hallgat. Kerékpárral is lehet nagyot esni. Nem tudom, ki a kezelője a város kerékpárútjainak, de talán majd itt is újra lehet látni és látszani!

A Szentháromság térrel szemben, az egykori kőolajos klub előtt, egy elég forgalmas járda mellett. Több hete tető és figyelmeztetés nélkül. Áldozatra várva. A szerencsében bízva. Hogy mire valók a közterület-felügyelők Szolnokon, régóta nem tudom. Hogy miért nincs gazdája az utcáknak, jó ideje nem értem. Hogy mire való egy önkormányzati képviselő, azt biztos félreértem. Miként a gondatlan veszélyeztetést is. Tehát az ott egy veszélyes lyuk. Én szóltam.