2025.08.27. (szerda)

Csárdáktól a Munkásőrségig

Csárdáktól a Munkásőrségig

Dátum:

A szolnoki Tisza szálló az ország akkori legfiatalabb polgármesterének regnálása idején épült. A Munkásőrség első szolnoki parádéján kölcsön járművekkel és beöltöztetett katonazenekarral vonultak fel. A helytörténet ünnepe a megyei levéltár évkönyvének megjelenése.

(NYÁRI ISMÉTLÉS: Ez az írás március 16-án jelent meg először.)

A rendszerváltás előtt indult a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Zounuk című évkönyve, amely szerencsére túlélte az elmúlt évtizedeket, így frissen megjelent „száma” a 33. a sorban. A Pozsonyi úti intézmény munkatársai által összeállított kiadvány évről-évre olyan érdekességeket, könnyed ismereteket és alapos tudásanyagot tesz elénk, amelyek révén nemcsak az országról és a megyéről, de Szolnokról is többet tudhatunk, mint korábban. Őszintén megmondom, a Zounuk kézbevétele számomra a helytörténet ünnepe. Ráadásul, mint egy jobb nagycsaládi buli, ugyanúgy fáj, amikor a végére érek, és alig várom, hogy jöjjön a következő.

A 2019. évinek datált Zounuk 33. szerkesztői ezúttal nemcsak arra törekedtek, hogy témáikkal lefedjék a megyét, de kronologikusan haladva a kerek évfordulókra is odafigyeltek. Az előbbinek köszönhetően egy elképesztően érdekes dolgozat olvasható a Zounuk elején a Karcag környéki csárdákról és vendégfogadókról – rajzokkal és fotókkal gazdagon illusztrálva -, miközben Jászberény 1950-es évekbeli helyi pártelitjének alapos vizsgálatával van jelen a kötetben. És míg Elek György karcagi kötődésű dolgozata lényegében a 18. századdal indul, Sebők Balázs munkásőrségről szóló munkája az ötvenes évek végére kalauzolja az érdeklődő olvasót. Az Adattárban lévő két munka pedig – Cseh Géza és Szikszai Mihály tollából – a Tanácsköztársaság centenáriumával foglalkozik a helyi vörösterror és megyei vasúti közlekedés szempontjából.

Szolnoki szemmel azonban Fülöp Tamás „Egy darab Európa a magyar síkság közepén” című, közel hatvanoldalas dolgozata a kötet „zászlóshajója”. Az írás ugyanis a szolnoki Tisza szálló építésének, megnyitásának történetével, a mellette lévő gyógyvíz feltárásának kálváriájával, és mindezekkel összefüggésben a Speyer kölcsönnel, a városi képviselőtestület működésével, sőt a várossal kapcsolatos sajtómegjelenésekkel is foglalkozik. A Szolnok egyik jelképének számító, lassan százesztendős épület megszületésének története eddig nem látott aprólékossággal lett feldolgozva kezdve az építők kiválasztásától, az üzemeltetővel kötött fura szerződésen át, egészen a hotel textiláruinak a megmosolyogtató beszerzéséig. Közben pedig kiderül, miként állt ki a város képviselőtestülete az építkezés miatt meghurcolt vezetők mellett és mindezt hogyan tálalta a különböző politikai nézeteket valló sajtó. És szinte oldalanként „potyognak ki” az olyan érdekességek, mint az Eötvös tér környékén rendezett „expo” vagy éppen a szállodában lévő háromszobás lakás története. Talán nem túlzás azt mondani, hogy a levéltár korábbi igazgatójának dolgozata a húszas évek Szolnokára repíti az olvasót, és szinte saját bőrünkön érezhetjük a korabeli hangulatot és történéseket.

Rövidebb időszakot, alig néhány évet ölel fel Sebők Balázs A munkásőrség első évei Szolnok megyében című dolgozata, ami számomra nagyjából ugyanolyan letehetetlen volt, mint a Tisza szálló születéstörténete. Egyrészt a téma miatt, hiszen a szervezet kimúlását már majdnem felnőtt fejjel, saját szememmel követhettem nyomon. Másrészt pedig azért, mert a rendkívül alapos feltáráshoz viszonylag gazdag képillusztrációi is társul, amelyek közül a „kedvencem” a Tisza szálló mellett 1964-ben tömegoszlatást gyakorló munkásőrökről készült fotó. De azt is nehéz komoly arccal olvasni, ahogy az 1957. július 7-ei, első, szolnoki nagy munkásőr erődemonstrációra „összekalapozták” a szervezet eszközeit. Ezek az apróságok, amelyek ezt az elsőre talán száraznak és túl tudományosnak tűnő nagyszerű kötetet szórakoztatóvá, és pont annyira emberivé teszik, mint amennyire az a történelmünk is.

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Évek óta vártam

Balog Tibiékkel akkor lesz kellemes az újabb találkozás, ha tudunk magunkon röhögni, képesek vagyunk a mozin kívül hagyni a pátoszos kivagyiságunkat, és még a politikai korrektség sem köti gúzsba a jókedvünket. Az Argo 2 csak egy film görbe tükrökkel, és nem a tükrökkel van a baj.

Panna show

Bíró Panna Dominika viszi a hátán a szolnoki Sweet Charity-t. Szeleburdin mesél, elképesztően énekel, profin táncol és játszik a kellékekkel. Közben Kertész Marcella, Molnár Nikolett, Cseke Lilla Csenge és Pertics Villő alázattal támogatják. Jó színészek egy kevésbé sikerült darabban.

Velem ki törődik?

Nem szokásom egy héten két filmet ajánlani, de egymás után olyan magyar filmek kerültek a mozikba, amiket kár lenne kihagyni. Ráadásul egyiket se tartják sokáig műsoron - még a Tisza moziban sem -, így igyekeznie kell annak, aki elcsípné Vranik Roland Az állampolgár című filmjét.

A kocsmán túl

Horváth Gábornak alig van pár mondata a Portugálban, mozdulataival mégis monológokat mond. Nem a részegségről, hanem a reménytelenségről, ami nem sokat változott azóta, hogy Egressy Zoltán megírta ezt a klasszikust. Sebestyén Aba pedig újragondolta nekünk.