2025.08.27. (szerda)

Csibuk és szerelem

Csibuk és szerelem

Dátum:

Ha valaki esetleg tudja, ki lehetett Ferkó, aki 1901-ben Szolnokon a Kisfaludy utca 18. szám alatt lakott, akkor esetleg kiderülhet, hogy Gizike elkészítette-e neki a kért dohányzacskót, illetve a gödöllői lánnyal kiteljesedett-e a szerelmük. Mindezek mellett csak érdekesség Kalmár Miksa reklámképeslapja.

Ha valaki esetleg tudja, ki lehetett Ferkó, aki 1901-ben Szolnokon a Kisfaludy utca 18. szám alatt lakott, akkor esetleg kiderülhet, hogy Gizike elkészítette-e neki a kért dohányzacskót, illetve a gödöllői lánnyal kiteljesedett-e a szerelmük. Mindezek mellett csak érdekesség Kalmár Miksa reklámképeslapja.

Két héttel ezelőtt mutattam be a Van-e szerelmesebb képeslap? című írásban azt az anzikszot, amit 1901. április 17-én küldött valaki Szolnokról Gödöllőre Volf Gizella úrhölgynek. Az akkori szabályoknak megfelelően a képeslap feladója a címzéses oldalra nem írhatott üzenetet, így a két szolnoki fotó mellett maradt felületen helyezte el szerelmes üzenetét. Nem túl diszkréten, ami talán arra utal, hogy a két fiatal között bimbózó kapcsolat már nem lehetett titok sem a szülök, sem az ismerősök előtt. A szerelmi vallomáshoz használt, Bakos István kiadásában Szolnokon megjelent képeslapon a Kossuth tér és a Tiszán átívelő vasúti híd más kiadványokon is ismert fotója volt látható.

A blogSzolnokon még be nem mutatott képeslapjaim között az e heti Album anyag után kutatva akadt a kezembe egy bő két hónappal korábban, ugyancsak „Őnagysága Volf Gizella úrhölgynek” címzett lap. Amit a kézírás alapján szerintem ugyanaz a személy küldhetett. Márpedig ha amatőr grafológusi véleményem helytálló, akkor már azt is tudhatjuk, hogy a fülig szerelmes fiatalembert Ferkónak – feltételezem Ferencnek – hívták, és 1901 tavaszán a Kisfaludy utca 18. szám alatt lakott. Hogy állandó jelleggel vagy ideiglenesen az persze nem derül ki e lapról, de azt hiszem, nem is ez a lényeg, hanem az üzenet.

Ferkó ugyanis egy kéréssel fordult Gizike nagysághoz. Mint apró betűiből, szabadkozó soraiból kivehető, a fiatalember egy csibukot – ő csipuknak írja -, azaz pipát vásárolt, amihez a nélkülözhetetlen dohányzacskó elkészítésére kéri a hölgyet. Kéri? Már-már rimánkodik, könyörög. Gondolom azért, mert jelentősége volt a szépen elkészített, egyedi dohányzacskónak, amiben akkoriban az elfüstölnivalót tartották. Azt persze csak feltételezem, hogy a XX. század első napjaiban Gizike nem a dohányzacskó készítés ősi, Alföldön szokásos módszeréhez folyamodott, azaz nem egy kos herezacskójából, vagy állatok lenyúzott bőréből készítette el az ajándékot. Amit ráadásul a fiatalember a Gizike mamájától kapott „házi úr” (az idézőjelet a képeslap írója használta) sapkával kérte megküldeni részére. Ezért is adta meg a szolnoki címét az anziksz tetején. Talán nem tévedünk, hogy ha a leendő anyóstól a fiatalember már ilyen fontos ruhadarabot kapott, akkor a szülők sem ellenezték ezt a kapcsolatot. Ami két hónappal később már azt is megengedte, hogy Ferkó nyílt képeslapon kiáltsa világgá, hogy „szeretem, szeretem”.

Csak remélni tudjuk, hogy szerelmük és kapcsolatuk beteljesült. Talán van valaki Szolnokon, aki a cím és a két név alapján felismeri a párt, akik szerintem 1901-ben össze is házasodtak, és ma akár déd- vagy ükunokáig és élhetnek Szolnokon.

De, ha már ez a történet a blogSzolnok Album rovatában került elő, akkor magáról a dohányzacskót kérő képeslapról is essen néhány szó. Merthogy a maga nemében az is elég különleges, hiszen nem fotók, hanem grafikák láthatóak rajta. A budapesti Posner kiadásában megjelenő képeslap bal felső képe a Zagyva túloldaláról, a későbbi Művész telep felől nézve mutatja az akkori ácsolt Zagyva-hidat, a Gyömörey-féle ház tűzfalát, a mai Varga oldalszárnyát és a bíróság hátsó részét, valamint a Megyeházát.

A jobb felső képen pedig szemből, a mai Dózsa György utcai torkolatból ábrázolja a Megyeháza impozáns főhomlokzatát, míg a harmadik, bal alsó mozaikon „Kalmár Miksa Divat és Fehérnemű Nagy Áruházának” a rajza látható. Az első kettő rajz korabeli képeslapokhoz is használt fotók alapján készülhetett, sajnos nem tudom, milyen technikával, de biztos, hogy nem szimpla másolás útján. A harmadik rajz viszont valószínűbb, hogy stilizált, hiszen a kirakat elé rajzolt emberek olyan aprók, ami kizárttá teszi egy szolnoki üzlet kapcsán a méretarányos ábrázolást.

Kalmár Miksa üzletének feltüntetése miatt egyébként azt gondolom, hogy ez egy klasszikus reklámképeslap, amit a divat és fehérnemű nagykereskedő finanszírozhatott. Arra persze kíváncsi lennék, hogy az ilyen képeslapok hogyan kerültek a későbbi feladókhoz. Azaz a trafikokban és papíráru kereskedésekben árulták ezeket, avagy a megrendelő kereskedők kvázi reklámajándékként osztogatták a vásárlóiknak. Ha ez utóbbi, akkor mindjárt feltehetjük azt a kérdést is, hogy a pipázó Ferkó vajon mit vehetett ebben az üzletben?

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Ősz a Barosson

A szolnoki vasútállomás felől érkezve a múlt század elején, egy kissé borús, kora őszi napon ilyen kép fogadhatott egy utazót a Baross és a Sütő utca kereszteződésénél. Ma az egykori 1-es ABC parkolója van ott, ahol valamikor 1907 és 1913 között a képen látható szekerek haladtak.

Bírói szerencsekívánság a Szapáryval

Százhat év távlatából azt gondolom, két egykori iskolatárs levelezéséből maradt ránk Róth Dezső elképesztően éles és gyönyörűen színezett szolnoki képeslapja, ami a Szapáry utca mai elejét, akkori végét, igazi fénykora előtti pillanatában mutatja. Hogy az út közepén álló férfi mit gondolt a fotósról, szintén csak találgatni lehet.

Alig változó kép

Ezt a képeslapot 1928-ban adták postára Szolnokon, de a készítés technológiája alapján nem kizárt, hogy pár évvel - vagy akár évtizeddel - korábban nyomtatták. Viszont az az utcarészlet, amit ábrázol, lényegében ma is pontosan ugyanilyen. Van, ami nem változik.

Az iskolasor nyolc évtizede

Rövidebb ideig tartott, és talán nem is fénylett olyan szépen, mint az első, de a Baross utcai iskolasor épületeit elnézve mégsem tűnik túlzásnak Szolnok második aranykorának nevezni a húszas-harmincas éveket. Természetesen, ezen a képeslapon nem a polgári leányiskola látható.