2025.12.1. (hétfő)

Damjanich nyomában

Damjanich nyomában

Dátum:

Tizenegyedik alkalommal lehet a szolnoki csatát megnyerő Damjanich tábornok katonáinak a nyomába eredni, a Szolnokra vezető hadiút egy részét bejárni. A "Vörössipkás túra" kitalálójával, szervezőjével és túravezetőjével, Szekeres Ferenccel beszélgettünk a március 3-ai programról.

– Mikor rendezték az első túrát?

– Az első hivatalosan meghirdetett túránk 2008-ban volt, azóta minden évben végigjártuk Damjanichék „útvonalát”. Vagyis csak részben, hiszen a Tisza szabályozása miatt, a cibakházi indulást csak egy vízi átkeléssel lehetne megvalósítani. Tehát az eredeti nyomvonal nem rekonstruálható teljesen, ezért ennek az emléktúrának Tiszajenő-Szolnok az útvonala.

– Az elmúlt években hányan vettek részt ezeken a túrákon?

– Ez nem egy tömegrendezvény, a nyilvántartásom szerint a teljesítések száma eléri a kilencvenet. Vannak rendszeresen visszatérő, ismerős arcok, de a többség egy-két alkalommal vág neki a túrának.

– Mit értenek azon, hogy ez az Alföld Caminója?

– A kezdetek óta nem titkolt cél, hogy ez a túra egy különleges, nem hagyományos program legyen. Az AuRiga Centrum Tagság alapítói szándéka szerint, az általa szervezett programokon a résztvevők az erejüknek, de nem csak az izomerejüknek a tudatára ébredhetnek. Ezért Vörössipkás túra sem csak egy egyszerű turisztikai-, vagy sportprogram, hanem egy áhítattal, tisztelettel, valódi emlékezéssel átitatott erőpróba. Erre utal a „camino” megjelölés.

– Milyen állapotban van a túra útvonala?

– Mint említettem, az eredeti útvonalat körülményes lenne pontosan rekonstruálni, viszont az iránya és a megtett távolság hasonlít az eredetihez. Éppen ezért a konkrét útvonal nem teljesen kötött, a résztvevők igénye szerint változhat. Előfordult már, ha az időjárás engedte, az irányt tartva több időt töltöttünk a tiszai ártérben, vagy a menetelést megszakítva részt vettünk a túra szellemiségéhez kötődő egyházi szertartáson. A táv első része kritikus lehet saras időben, az azt követő szakasz nagyobb része azonban jó minőségű földúton, illetve aszfalton halad.

– A túra előtt a szervezőkkel be szokták járni az utat? Milyen állapotban van?

– Az útvonal állapota nem lényeges, hiszen ha az lenne és bármit befolyásolna, az egész túra hiteltelenné válna. Ez a kérdés soha meg sem fordult annak a fejében, aki egyszer is részt vett ezen a programon. Gyalogoltunk már éjszaka, dermesztő esőben, vendégmarasztaló sárban, csikorgó fagyban, laza, vagy éppen olvadó hóban és gyönyörű jó időben is. Annak idején a honvédsereg sem az „állapotok” szerint válogatott a harci cselekmények között, hanem megtette, amit kellett. A Vörössipkás túra többek között ezért is más, mint egyéb programok. Ha úgy tetszik, ettől „AuRiga”.

– Meglepően sok történelmi emlékhelyet érint a túra. Ezeket ki szedte össze, ki találta meg, hogy egy-egy dolog pontosan hol van?

– Én is meglepődtem, amikor tudatosodott bennem, milyen érdekfeszítő és gazdag a túra környezete ebből a szempontból. A helyszínek azonosításának pontossága a rendelkezésre álló „krónikák” pontosságától függ. Azonban például a cibakházi sánc maradványai a mai napig föllelhetők, vagy a Kucorgó elhelyezkedése sem vitatható, tehát ezek minden kétséget kizáróan bizonyítható helyszínek. Az egész túra egy folyamatos „idegenvezetés”, mindenki annyit kérdez, azt a kérdést teszi föl, amit akar, és adott esetben közösen, mindenki a saját tudásával, ismereteivel hozzájárulva, alakítjuk ki a válaszokat. Minderre bőségesen van idő és inspiráció is az együttlét során.

– Mennyi idő alatt lehet megtenni a távot? Mennyire számít ez nehéz túrának?

– A résztvevők igényeihez igazodva délután kettő és négy között érünk Szolnokra. Nem tartom magamat „lekvárnak”, de belőlem alaposan ki szokta venni a „szuflát”. Ugyanakkor voltak már olyan résztvevők, akik a túrázásról egyenesen néptánc-fellépésre mentek. Egyébként maga az útvonal nem támaszt semmiféle különleges követelményt.

– Kikre számítanak? Gyakorlott, edzésben lévő túrázókra vagy amatőrökre is?

– A Vörössipkás túrának érdemes egy közepes, vagy annál jobb állóképességgel nekivágni, bár az eltökéltség, az elkötelezett hozzáállás sokat segít. Az eddigi legfiatalabb résztvevőnk 6-7 év körüli lehetett, a legidősebb jócskán 70 fölött járt. A túra egyébként tetszés szerint, bárhol megszakítható.

– Mi a legfontosabb tanács annak, aki esetleg először vág bele?

– Bizakodás, derűlátás, nyitottság… És időjárásnak megfelelő ruházat. Kényelmes, vízálló és sártűrő lábbeli. Megfelelő mennyiségű élelem és folyadék.

További információk: http://www.szefe.info/szefe/program/vorossipkas/

(Fotók a korábbi túrákon készültek és a fenti honlapról származnak.)

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Tavaszi zsongás

Vasútmodell kiállítás, Soma mamagésa, Rajkó zenekar, Benkó Dixiland Band, L?art Pour L?art, Csernus Imre, Lajkó Félix, Magna Cum Laude, Néptáncfesztivál - csak néhány program, amit erre a tavaszra kínál az Aba-Novák Kulturális Központ (ANKK).

Emberek a 300 esernyőhöz

Egy évvel a Tiszavirág Fesztivál előtt hárman dolgoznak az előkészítésén. Pár hónappal korábban már 15-20 fő szervezi a programokat, amiknek a helyszíneit 5 nap alatt, nagyjából félszázan építik fel. A fellépők és a vendéglátósok nélkül kilencvenen dolgoznak majd azon, hogy jól szórakozhassunk. Kovács Ákossal beszélgettünk.

Újra börze

Bő egy év szünet után február első hétvégéjén ismét lesz Alföldi Veterán Börze Szolnokon. Az 1999 óta, az utolsó időkben már évente négyszer rendezett börze messziről vonz veteránosokat és érdeklődőket a városba. Az újraindulásról az ötletgazdát, Ifj. Kánya Zoltánt kérdeztük.

Ágyúdörgés szombaton

Március 3-án délután kettőkor ismét megelevenedik a város főterén Damjanich tábornok 1849-es szolnoki csatája. Mintegy 170 hagyományőrző kelti majd életre a Szolnokért küzdő csapatokat. Udovecz Györgyöt, a hadijátékot szervező szolnoki alapítvány elnökét kérdeztük.