A Seveled első pillanatától tudjuk, hogy a két főhős – Tenki Réka és Mészáros Béla, azaz Saci és Gergő – a végére össze fognak jönni. Azzal is pontosan tisztában lehetünk, hogy az anyukáját (Básti Juli) szerető fiú kegyes, ámde életmentő hazugsága előbb-utóbb le fog lepleződni, de addig lesz ebből egy csomó kalamajka. A főcím után egy perccel tehát már csak az lehet a kérdés, hogy egy ennyire előre prognosztizálható sztori jelentette vázra fel lehet-e építeni egy valóban szórakoztató év végi mozit.
Főleg, hogy ismét egy olyan magyar alkotással van dolgunk, aminek a rendezője, az egyik forgatókönyvírója és producere is ugyanaz: Orosz Dénes. Akinek azért nemcsak olyan alapmű forgatókönyvét köszönhetjük, mint a Kútfejek, illetve a Seveled-hez hasonló körülmények között született Poligamy-t és Coming out-ot, de a vállalhatatlan Magic Boys című filmet is. Ám vegyük le képzeletbeli kalapunkat, és tisztelegjünk pár pillanatig Andy Vajna, és az általa kiizzadt hazai filmes rendszer előtt, ami eddig sokszor képes volt a nézők érdekeit szem előtt tartva kézben tartani az alkotókat. (Pár év múlva kiderül, hogy ezt az utódok továbbviszik, vagy szétverik.)
A Seveled utolsó pillanata után azt éreztem, hogy nem lettem átverve, nem feleslegesen ültem másfél órát a Tisza mozi nézőterén. Tulajdonképpen pontosan azt kaptam, amit egy jó, romantikus vígjátéktól, meg a kassza csörgésén túl másra is gondolni képes alkotóktól elvárok. Tartalmas és vállalható szórakoztatást. Az elsőre pofonegyszerű történetre és a várható kavarodásokra ugyanis egy nagyon jó mozit építettek. Ami nem nélkülözi a korszakunkra vonatkozó kiszólásokat – például az újságírás haláláról -, a komolyabb kérdésfelvetést – az elköteleződés és a családalapítás okozta fejtörésről -, a tulajdonképpen indokolatlan, ám az egész filmet szívmelengetővé tevő mellékszálat – például Mészáros Máté Tóth Adonisza – avagy az egyszerűen csak jó poénokat – Rezes Judit markolós jelenete. De érintve van itt a családon belüli erőszak, a banki kiszolgáltatottság, és ki tudja még, hogy mennyi, elsőre fel sem tűnő „apróság”. Amiktől azt érzi a néző, hogy nem odavágtak valamit, ami csak a pénzről szól, hanem a legjobb értelmében filmet alkottak a művészek.
Például Fillenz Ádám operatőr, aki olyan pazar képeket készített Budapestről, hogy azok önmagukban felérnek egy imázs filmmel. Vagy Csorba Lóci és Csengery Dániel, akik zenéikkel legalább annyit tesznek hozzá ehhez a filmhez, mint az egyéként szintén remek díszletesek és jelmezesek. A színészekről nem is beszélve. Merthogy a legkisebb szerepekben is olyan remek színészek tűnnek fel, mint Pogány Judit, Cserhalmi György, Bodrogi Gyula vagy a fiatalabb generációból Molnár Áron, Pálmai Anna és Ónodi Eszter.
Alaposabb filmguruk biztos találnak olyasmit, amivel ekézni lehetne a Seveled-et. A magam részéről azonban elfogadom, hogy Orosz Dénes ezzel a filmmel nem Oscar-t vagy bármilyen filmszemle díjat akar besöpörni, élete történetét se akarja a köldökét nézve elregélni, hanem az ünnepek előtti rohanásban másfél óráig szórakoztatni igyekszik. Igényesen. Vállalhatóan. Szerethetően. Arról pedig igazán nem tehet, hogy mindez nem vagy alig jut el a nézőkhöz. És így persze összesen nem lesz annyi nézője, mint valamelyik amerikai bugyutaságnak egyetlen hétvégén. Ám ebből nehogy azt a következtetést vonja le valamelyik ifjú titán, hogy akkor be kell szántani a hazai filmgyártást, avagy mélyebb üzenetekre kell elszórni a kultúrára fordítható közös adóforintjainkat!
