2025.08.27. (szerda)

Dilettáns képeslap

Dilettáns képeslap

Dátum:

E képeslap megjelentetéséhez minimum két dilettáns ember kellett a hetvenes évek második felében. A fotós, aki jónak gondolta azt a felvételt, aminek leghangsúlyosabb eleme egy pucér fenék, illetve minden egészalakos figura a nézőnek háttal van. Továbbá a szerkesztő, aki a képet elfogadta, és a hátuljára még a ?Felszabadulási emlékmű? feliratot is kitette.

E képeslap megjelentetéséhez minimum két dilettáns ember kellett a hetvenes évek második felében. A fotós, aki jónak gondolta azt a felvételt, aminek leghangsúlyosabb eleme egy pucér fenék, illetve minden egészalakos figura a nézőnek háttal van. Továbbá a szerkesztő, aki a képet elfogadta, és a hátuljára még a „Felszabadulási emlékmű” feliratot is kitette.

Közel negyven év távlatából a két dilettánsról persze már semmit sem lehet tudni, elsősorban azért, mert e fekete-fehér képeslap mindenféle kiadói megjelenés nélkül látott napvilágot. A bélyeg, a címzés és a szöveg helyének kijelölésén túl mindössze azt sikerül a bal felső sarokba felírni, hogy 2Szolnok, Galéria és Felszabadulási emlékmű”.

Persze nem zárható ki, hogy a hetvenes években már éledező maszek világban, valamelyik ügyes trafikos gondolt egy merészet, és nem a monopolhelyzetben lévő Képzőművészeti Alap Kiadótól rendelt képeslapokat, hanem maga csinált vagy csináltatott párat. Végül is a korabeli fotós szaküzletekben eleve készültek olyan gyerekportrék, amiknek a hátuljára képeslap formátumot tettek, hogy a boldog szülők szétküldhessék azokat. Tehát a technika megvolt, és kockázat se lehetett túl nagy.

Pedig akár egy szemfülesebb belügyes ezen a postára kerülő képen ki is akadhatott volna. Mert milyen dolog már az első világháborús hősök emlékművét Felszabadulási emlékműnek titulálni, ráadásul abból leginkább csak a megmintázott alak fenekét kiemelni. Kész provokáció. Ami azért a hetvenes évek második felében, amikor éppen a csehszlovák Charta’77 körül ment a hiszti, rosszul is elsülhetett volna. Ha meg abba is belebonyolódnak, hogy a „felszabadulási” emlékműtől éppen mindenki távolodik – ha akarom, menekül -, akkor a propaganda minden elemi alapszabályát megsértették a készítők.

Feltételezem, ha ez a kép valami hivatalos úton vált volna képeslappá, akkor a hátuljára talán az is felkerül, hogy Tiszai hajósok tere. Merthogy az akkor még alig száz esztendős közterület – amit hívtak korábban Erzsébet királynénak, Adynak, Románnak, Szófiának majd egyszerűen csak Erzsébetnek – 1975-ben, Szolnok 900 éves évfordulója alkalmából kapta a mai nevét. Amikor a közel három évtizedig pusztuló és raktárnak használt, 1899-ben épült Zsinagóga már a megyei múzeum kezelésében működő Szolnoki Galériaként funkcionált. Tehát lett volna indok arra, hogy egy jó minőségű fotón örökítsék meg a teret.

A dilettáns fotósnak és kiadónak a mából nézve persze hálásnak is lehet lenni. Merthogy emlékeim szerint a tér 2010-ig nagyjából ugyanígy nézett ki. Túlburjánzó növények, nem túl szép virágágyások, kaviccsal leszórt utak és rideg betonpadok. Ahol nagyobb élet csak akkor volt, amikor a két közeli szakközépiskola diákjai tanítás után tömegesen indultak a város felé, vagy éppen a Galéria tövében bandáztak.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

A régi Centrum feléledése

Az egykori Pártház előtt állva készült mind a két fotó, nagyjából két év különbséggel, szerintem 1973-ban és 1975-ben. Érdekességük abban rejlik, hogy a képek tanúsága szerint, a kiégett Centrum áruház helyén, fél évtizeddel a tűzeset után ismét boltot nyitottak. Azaz a Nerfeld-palotának nem az 1969-es tűz miatt kellett pusztulnia.

A Madas-ház emléke

Tévedtem. Eddig azt gondoltam, hogy a szolnoki főutca és a Csarnok utca sarkán 1973 karácsonyáig álló Madas-ház később épült, mint a bauhaus stílusú nagypostánk. Aztán megvettem ezt a balatoni nyaralást tervezgető 1937-es képeslapot, és jobban megnézve kiderült: rosszul tudtam.

Ismét híd nélkül

A felvétel előterében látható apró parasztház miatt akadt meg a szemem ezen az 1911 júliusában postára adott szolnoki képeslapon. Aztán jobban megnézve rá kellett jönnöm, hogy különlegességét nem az adja, ami látható rajta, hanem ami éppen hiányzik. Egy újabb olyan képeslap, amiről ? igaz, csak részben - hiányzik a Tisza-híd.

Kihalt a város délidőben

Szerintem ma már éjszaka sem tudnánk ilyen kihalt felvételt készíteni a Tisza parkról, mint amilyen ezen a legalább hatvan éves képeslapon látható. Pedig ezt a képet dél körül készíthette a fotós, aki a Tisza szálló tornyában állva dolgozott.