2025.08.27. (szerda)

Duna-parti álom

Duna-parti álom

Dátum:

Ha az itthon is nagy népszerűségnek örvendő La La Land (Kaliforniai álom) egészen az Oscar kapujáig menetelhetett, akkor az elriasztó című Pappa pianak dobogóra kell kerülnie a magyar filmek idei nézettségi versenyén. Nem bánják meg, ha jegyvásárlással Önök is besegítenek.

Ahogy a Kaliforniai álmot egy borzalmas filmnek tartom, úgy a Pappa piara se mondhatom azt, hogy tökéletes. Viszont Divinyi Réka forgatókönyvíró – aki például a Csak színház és más semmit, a Kaméleont vagy a Veszetteket is jegyzi – végtelenül egyszerű, de kerek, jól kitalált és szerethető története miatt nyugodt szívvel mondhatom, érdemes benne észrevenni a részsikereket. Ha pedig azt is hajlandó vagyok elfogadni, hogy a Mamma Miara hajazó címmel az alkotók egyáltalán nem árultak zsákbamacskát, azaz egy könnyed, nyári, happy end-del végződő mesét loccsantanak elénk, akkor odáig is hajlandó vagyok elmenni, hogy ez a film jó. Kikapcsolt, szórakoztatott, és nem bántam meg a rá szánt közel két órát.

Amivel bajom van, az tulajdonképpen a dalok. Amire lehet azt mondani, hogy egy zenés filmnél, ez elég alapvető probléma. Azonban gyorsan hozzáteszem: nem a feldolgozásra kiválasztott számok zavarnak, még csak nem is az elhangzó átdolgozásuk vagy legtöbbjük előadása, hanem a filmbeli felbukkanásuk sűrűsége. Divinyi Réka zene nélkül is megálló történetét ugyanis sokszor, indokolatlanul és már-már kínosan szabdalják fel a nóták. Amiknek felhangzását egy idő után, fél perccel korábban ki lehet találni. Ráadásul nagy pontossággal eltalálva a megszólaló dal címét is. Ennél pedig csak az a gázosabb, amikor néhány jobb sorsra érdemes nótát a Muzsika TV színpadi előadásaihoz hasonlóan próbálnak, minden szót megmutatva eljátszani.

A Pappa piara tehát sokszorosan igaz, hogy a kevesebb több lett volna. Főleg, hogy Rakonczai Viktor a legtöbb esetben zseniálisan nyúlt az 1952 és 2008 (!) között született dalokhoz. Amivel így csak annyi a probléma, hogy nehezen állapítható meg a film célközönsége. Mert hát az először felhangzó, a történetet némileg magyarázni próbáló Duna parti csónakházban már az azt előadó Korda Gyuri bácsi fénykorában is régi számnak számított, nemhogy most. Azaz két-három generáció zenéjét belehúzni egy filmbe, az azért elég merész próbálkozás. Főleg, hogy ilyen régi számok egybefűzéséből és azok köré írt történetéből tízévente születik Magyarországon mozi, lásd a kilencvenes évek Csinibabáját és az évtizedes Made in Hungáriát. Amelyek azért egy-egy jól körülhatárolható zenei világra épültek.

És amelyekkel színészek kötik össze a Pappa piat. Reviczky Gábor és Molnár Piroska már Tímár Péter filmjében is feltűnik, utóbbi jóval hangsúlyosabban, mint most. A főszereplő Szabó Kimmel Tamás pedig ugye a fiatal Fenyő Miklóst alakította Fenyő Gergely filmjében, és egyáltalán nem volt rossz ötlet ismét címszereplőnek választani. A legjobb alakítás azonban egyértelműen Stohl András nárcisztikus maffiózója, amihez remek untermannok Szabó Simonék kopaszai. És persze Nagy Feróról sem szabad megfeledkezni, akivel kapcsolatban csak a tőle származó klasszikust kell elfogadni: lehet, hogy szar, de ő a Nagy Feró. Aki kellő alázattal és távolságtartással próbálja hozni rocker nagypapit, akit a szülők ellen lázadó unokák próbálnak megmenteni.

Egy mesében, ahol a végén a jók győznek, és minden konfliktus elsimul. Hát, akkor: „Szóljon a dal! Szóljon a dal!”

(A film a Tisza moziban látható.)

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Szellemi csoki szökőkút

Nem kedvelem azt a netes fogást, amikor azzal akarnak kattintásra bírni, hogy ha valamiből csak egyet akarok vagy tudok elolvasni, megnézni, akkor pont az legyen, ami elém tolakszik. Az Eső csokoládé tematikájú őszi száma kapcsán azonban többször is élnem kell ezzel a fordulattal.

Maradj otthon mozi: Vissza a késő Kádár-korba

Eperjes Károly legjobb filmje az 1986-ban bemutatott, rendkívül béna és a film lényegét sem kifejező című Visszaszámlálás. Eperjes, Ozsda Erika, Bezerédy Zoltán és egy bizonyos Dekleva Jenő hatalmasat alakítanak Erdőss Pál filmjében. Talán mert arról a korról és a kínlódó kisemberekről szól.

Az én éjszakám

Szerencsére a Múzeumok éjszakája már délután - sőt néhol reggel - elindult, így volt némi esély, hogy a rengeteg különleges programból legalább néhány beleférjen a napba. A szolnoki kínálatból a Mártírok templomát, az Ipartestület székházát és a Hadkieget tudtam megnézni.

Radó

Vannak olyan meghatározó jelentőségű tanárok, akiket a tudásukból adódó tiszteletünk okán csak vezetéknevükön emlegetünk. Aki valami módon részese lehet a Szolnokon zenére megelevenedő debreceni kollégiumnak, az talán magába felvés egy újabb ilyen nevet az élet nevű iskola mesterei közé. Radó.