NYÁRI ISMÉTLÉS (Ez a cikk 2017. január 25-én jelent meg először.)
Szolnok új városközpontjának – a mai Baross, Boldog Sándor István, Ady és Batthyány utcák által határolt területen – kialakítása lényegében már az ötvenes évek elején elkezdődött, amikor felépült az SZTK sztálinbarokk épülete. Újabb lendületet azonban csak jó tíz évvel később, az állampárt új székházának építésével kapott, igazi kibontakozása viszont a hatvanas évek végétől, nagyjából egy évtizeden át tartott. Ennyi indulás és megtorpanás közepette nem csoda, hogy a beruházás alapkövét csak 1969. június 28-án helyezték el, valahol a Centrum áruház alá.
Ma már persze azt is tudjuk, hogy a két magasház közül csak a Vízügyi székház készült el, miként a két tízemeletesre tervezett irodaházból is csak a Kőolajét adták át. És nem valósultak meg Batthyány és a Kápolna út közötti, teljes szanálással járó építkezések, továbbá a jelenlegi Pláza és az SZTK parkoló helyére tervezett, talán a Skála folytatásának tekinthető kereskedelmi-szolgáltató egységek kivitelezése sem. Ez utóbbihoz kapcsolódóan viszont elkészült a Pelikán Hotel első emeletén körbefutó szolgáltató szint, illetve az ahhoz kapcsolódó vasbeton terasz, egyik végén a bevezetőben említett lépcsővel és egy gépkocsi felhajtóval (ez utóbbi csak csonk lett).
A terv ugyanis az volt, hogy lényegében a Budai Nagy Antal utcától – tehát az SZTK melletti parkolótól -, nagyjából a Vízügyi székház és a Centrum melletti sétány szélességében, a Boldog Sándor István körútig egy emeletes passzázs fogja majd közre a területet. Amiben alul, felül üzletek és szolgáltató egységek kapnak helyet úgy, hogy lényegében ezt a területet lent fedett, az emeleten pedig egy nyitott vagy félig fedett sétányon lehetett volna körbejárni. Miközben a két vége, a Pelikán és a mai Aba Novák helyére eredetileg tervezett egység három belső udvart is közrefogott volna. Ezekből az udvarokból ma csak az Aba Novák mögötti van meg, mert a középső helyén lényegében a Hild tér, az utolsóén pedig az SZTK parkoló található.
Tehát a Pelikán Hotel végéről az elmúlt hónapokban eltüntetett széles, középen pihenős, egyébként rettentő ronda betonlépcső részben ezt a passzázst szolgálta volna ki. Ahogy az SZTK felé eső oldalról elbontott autórámpa is, ami gondolom, áruszállítási és mentési céllal készülhetett. Ahogy ezt egyébként egy 1969-ben megjelent terv is mutatja, ami lényegében a mai Baross utca felől ábrázolja a Pelikánt és a soha el nem készült passzázst (lásd. a rajzot).
Mindennek a mából már nincs nagy jelentősége, hiszen a Pelikán épületével láthatóan valamit kezdeni akaró tulajdonosok profi módon eltüntették a két torzót. Így pár év múlva már azok se fognak rájuk emlékezni, akik az elmúlt négy évtizedben talán eltűnődtek azon, mit is keresett az a lépcsőmonstrum és az a rámpacsonk ezen a helyen. Bízzunk benne, hogy egyszer még lesz helye valahol Szolnok legnagyobb középület beruházása emlékeinek, hiszen a város lassan ezer éves történetében ehhez hasonló területi kiterjedésű, költségvetésű – és megkockáztatom -, hatású állami építkezés nem volt, és valószínűleg nem is lesz.
