Elkezdődött a Mária és a Templom utca sarkán, lényegében a Szentháromság tér oldalában az egykori Lestyán-féle ház bontása. Ha ezzel párhuzamosan kikerült volna egy beruházási tábla, ami egyértelműen elárulja, hogy mi a tulajdonos szándéka és mire kapott engedélyt, akkor meg lehetne előzni a találgatásokat. Tényleg lebontják? Valóban háromemeletes társasház épül ide is? Jogos vagy jogtalan az aggodalom? Csak azért, mert sem a tulajdonos, sem az engedélyeket kiadó város nem kommunikál a szolnokiakkal. És hallgat a körzet önkormányzati képviselője is. Vagy nincs itt semmi látnivaló? Közünk?

Hány lépésre lehetünk attól, hogy a feltűnjön egy lakossági igény? Nem a fűnyírás iránt, mert ilyen időben nincs az az eszközpark, amivel a természet utolérhető. Az átjáró iránt, amit évek óta taposnak az arra járók a Sütő utca és az óvodai parkoló között. Talán két négyzetméternyi beton kellene. Meg jó szándék, hogy ott legyen járda, ahol az emberek járnak. Kinek kellene, hogy feltűnjön a lakosság igénye? A körzet képviselőjének? A város gondnokainak? Persze, csak annak tűnhet fel, aki jár arra. Apró figyelmesség? Vagy valóban szolgáltató város?

Amennyiben tapasztalati alapon a Tiszai hajósok tere Szapáry utca felőli végéből indulunk ki, akkor azt kell állítanunk, hogy Szolnokon nemhogy szabad, de kötelező is a járdán, a gyalogosoknak fenntartott helyeken parkolni. Nemcsak hétvégeken és ünnepnapokon, de bármikor. Azóta, hogy a tér felújítása elkészült, azaz bő évtizede. Rendőri, közterület-felügyelői támogatással, belenyugvással, vaksággal vagy gyávasággal. Mert mi, akik ezt nem értjük, ilyen alternatívák közül választhatunk, ha feltesszük a kérdést: de miért?

Jó befektetés a belvárosi telek! Főleg, ha addig nincs vele gond és költség, amíg jó pénzért nem lehet elpasszolni, vagy beépíteni. Addig felveri a gaz, elönti a szemét, megszállják a kóbor állatok. Kit zavar mindez a város közepén? A tulajdonost és a hatóságokat biztos nem.