Gazdag ország vagyunk. Úgy rohadnak szét körülöttünk épületek, mintha naponta kettőt építhetnénk helyettük. A Tisza partján, az úgynevezett Mentetlenen, az Üdülősor utcában egykor közpénzből épült a megyei tanács üdülője. Gyönyörű kilátás a torkolatra egyedi épületekből, de mindenütt csak a pusztulás.

Tudom, hogy a Szapáry utcai egykori Nemzeti Szálló épülete magántulajdon. És nekünk csak annyi közünk van hozzá, hogy nézhetjük a sorsa alakulását. De ha már a földszintjén lévő bankokat nem zavarja, mi történik a fejük fölött, valaki szóljon a tulajnak, hogy az erkélyajtó nyitva, több ablak betörve. Így drága lesz életet lehelni ebben a szép épületbe. Pedig a kívülállók többsége bízik benne.

És vérlázító. Vannak kiállítások, amelyeknek olyan mélyen van a színvonala, hogy nem szabad róluk írni. Az Agórában látható Magyar rocklegendák a kétes eredetű fotóival, kisiskolásokat megszégyenítő installációival, jó ízlést sértő festményeivel, érthetetlen koncepciójával minden eddig látottat alulmúl. Ezt így ne lehet, nem szabad. Ez méltatlan a helyhez, a magyar rockzenéhez és a megidézett zenészekhez, akik csak eszközei egy elszabadult hajóágyú magamutogatásának. Kerülendő!

Például a Baross és a Szapáry utcák, de a Boldog Sándor István körút is jórészt irányonként egysávos. Ehhez képest "feltétlenül" indokolt a Jubileumi téren, a Szolnok ABC előtt egy kétsávos út. Igaz, a bal oldali sávot évtizedek óta parkolónak használják a szolnokiak, akinek ugyanennyi ideje ígérgetik az állomás előtti parkolás rendezését. Ez a megállni tilos tábla csak arra jó, hogy olykor valakik úgy döntsenek, szolgálni és védeni kell. Pedig a szolnokiak érdekét és szokásait is lehetne "törvényesíteni".