A néhai Pelikán szálló, a negyven éve átadott Skála és a maga nemében Szolnok egyik legjobb modern épületének tekinthető Aba-Novák Kulturális Központ közötti Hild téren különleges óriásplakát kiállítás várja még két napig – május 21-ig – az arra járókat. A Magyar Mérnöki Kamara tavaly csatlakozott ahhoz a kezdeményezéshez, amely 2018-at az építőmérnökök évének kiáltotta ki. Ez pedig rengeteg program szervezésére adott okot, köztük egy szinte bárhol felállítható, szabadtéri kiállításra. A tavaly szeptemberben útjára indított tablók Budapesten kívül jártak már Veszprémben, Tatabányán, Székesfehérváron, Győrben, Békéscsabán, és május 14-én Szolnokra is megérkeztek. Nem ismerve a korábbi helyszínek anyagait, csupán a neten elérhető tudósításokból úgy tűnik: minden város egy kicsit testre szabott kiállítást kapott. Így a szolnoki Hild téren is felfedezhetünk helyi vonatkozású tablókat.
Innentől kezdve pedig akár helytörténeti tárlatnak is tekinthetjük ezt a szabadtéri, ingyenesen megtekinthető, sőt a Baross út és a buszpályaudvar közötti nagy gyalogosforgalom miatt sokak számára megkerülhetetlen kiállítást. Ahol például megismerhetjük a Tiszán átívelő szolnoki vasúti-híd évekkel ezelőtti átépítésének mérnöki bravúrját, sőt az átkelő kalandos történetét is. De örömmel fedezhetjük fel a tablók között a Tiszavirág-híd lassan egy évtizeddel ezelőtti építésének történetét, amiből például az is kiderül, hogy a teljes szerkezet közel 450 méter, aminek legszebb darabja a 186 méteres, acélszerkezetes mederhíd. Sőt, a lassan rétestészta hosszan nyúló M4-es építése is külön tablót kapott, ami arról is mesél, hogy az Üllő és Abony között készülő gyorsforgalmi út két szakasza összesen 62 kilométer, amin tíz darab különszintű csomópont készül.
Ugyanakkor megkerülhetetlenek azok a tablók, amelyek bár nem szolnoki vonatkozásúak, mégis eszünkben juthatnak róluk helyi vonatkozások. Ilyen például a szegedi víztorony történetét és felújítását bemutató paraván, ami mellett nem lehet anélkül elmenni, hogy ne jusson eszünkbe az évtizedek óta pusztuló Eötvös téri víztorony. Vagy ott van a székesfehérvári pályaudvar rekonstrukcióját idéző tabló, amit nézegetve átérezhetjük, hogy milyennek is kellene lennie a szolnoki állomásnak.
Az összesen harminchat tablóból álló kiállítás mindezek mellett természetesen mesél a kamara történetéről, a mérnökképzés múltjáról és jelenéről, és sorra veszi a különböző építőmérnöki szakágakat, azok legfontosabb feladatait és eredményeit. Mindez pedig valóban rímel a kiállítás címére: „Formáljuk a jövőt és átalakítjuk a világot!”. Legyen szó az erdőkben végzett munkákról, a folyók szabályozásáról, a vízhez való hozzájutásról, vagy éppen vasút, autópálya és pláza építésekről. Amelyekben tisztelendő tudás és elképesztő munka van. És talán nem túlzás azt mondani, hogy ez a minimum kétszáz éves, azóta egyetemi szintű képzéssel bíró szakma valóban átformálta a körülöttünk lévő világot. Arról pedig nem feltétlenül ők tehetnek, hogy Szolnokon, a néhai Csarnok utca környéke bő fél évszázaddal ezelőtt olyan lett, mint a Magyar Mérnöki Kamara utazó kiállításának helyet adó Hild tér és környéke.
