2025.10.14. (kedd)

Egy szolnoki alkotó emlékiratai

Egy szolnoki alkotó emlékiratai

Dátum:

Szolnok elmúlt fél évszázada és Sziráki András életének utolsó ötven éve ezer szállal kötődik egymáshoz. A Mezőgép egykori első embere, a város rendszerváltás előtti utolsó országgyűlési képviselője az Osiris Kiadó gondozásában jelentette meg szociografikus önéletrajzát.

(NYÁRI ISMÉTLÉS: Ez az írás január 20-án jelent meg először.)

Még ki sem nyitottam Sziráki András A tegnap minősége című könyvét, de már biztos lehettem abban, hogy számtalan, általam nem ismert helytörténeti adalékkal fog szolgálni. Nem is csalódtam. Mert például kiderült belőle az Ady Endre út és a Ságvári körút sarkán álló, fedett piaccsarnok építésének háttere, a rendszerváltás előtti állampárt megyei első titkárainak mini portréja, vagy éppen az 1989. március 15-ei városi ünnepség egyik fontos momentuma, hogy a szovjet hadsereg 1956-os visszatéréséről ne is beszéljek. Ezért kétség nem férhet ahhoz, hogy ez az alapvetően szubjektív életrajz Szolnok elmúlt fél évszázadának egyik fontos forrása lehet és lesz.

Végigolvasva Sziráki András nyolcvannyolc kalandos évének történetét az első, ami eszembe jutott, hogy a még élő és emlékezni tudó kortársai elé példaként kell állítani. Sziráki András mellett ugyanis számtalan olyan megkerülhetetlen alakja volt a város elmúlt fél évszázadának – rendszerváltás előtt és után egyaránt -, akik egyszerűen nem tehetik meg, hogy ne hagyják az utókorra emlékeiket. Minden el nem mondott szubjektív életrajzzal Szolnok lesz szegényebb. És bár tudom, keveseket ér az a megtiszteltetés, hogy az ország egyik legrangosabb kiadója – az Osiris – gondozza írásukat, akár helyi intézmények is ösztönözhetnék hasonló könyvek megjelenését.

A Mezőgép volt első embere a vaskos kötetben sorba veszi éveinek történéseit és szereplőit úgy, ahogy emlékszik rájuk. Számomra rendkívül szimpatikus, hogy sem az ötvenes évekbeli gondolatait és döntéseit, sem a szocializmus utolsó évtizedeiben játszott szerepét nem akarja sem szépíteni, sem relativizálni, sem a mai kornak megfelelően elmesélni. Nyíltan vállalja baloldali elkötelezettségét, párttagságát, hitét, sőt képes tévedései és hibái beismerésére is. Nem tudom, nem tudhatom, hogy mennyire objektívek az általa elmondottak, de tulajdonképpen nem is érdekel. Mert ez egy szubjektív életrajz, egy forrásmunka. És bár sokan szereik hangoztatni, hogy a történelmet a győztesek írják, ám ez tévedés. A történelmet az írástudók írják. Az olyanok, mint Sziráki András, aki erőt vett magán, hogy papírra vesse, szerintem igenis kalandos életét, ráadásul élvezetesen és olvasmányosan.

Bár van némi kötődésem a mezőgazdasághoz, és gyerekként imádtam, amikor az országot járva a szolnoki Mezőgép körbálázóit láttam a földeken, a könyv ugyancsak gazdag technikai leírásaiból nem sokat értek. Csak azt érzékelem, hogy volt Szolnokon egy ember, aki nagyon akarta a sikert, aki nem a saját zsebére próbálta építeni sem a szocializmust, sem a demokráciát, akit Nyugaton is respektáltak, így elmondhatja magáról, hogy alkotott. Nagyot alkotott. És ezt az sem veheti el tőle, hogy a rendszerváltás utáni évtizedben a szeme láttára – és a város kárára – küldték padlóra az életművét. Csodálom, hogy ezt emelt fővel túlélte.

Amikor megtudtam, hogy megjelenik ez az elsőre nagyon szolnoki könyv, azon gondolkodtam, vajon az Osiris miért vállalta a kiadását. A könyv végére érve azt hiszem, tudom a választ. Sziráki András szociografikus önéletrajza ugyanis nemcsak Szolnokról szól, Szolnokon érdekes és Szolnok számára bír forrásértékkel. Sziráki András A tegnap minősége című munkájában Magyarországról, tulajdonképpen az ország történelméről mesél 1930-tól kezdődően. Milyen volt szegénygyereknek lenni a Jászságban. Hogyan vonult át a front a kisember fölött. Miként lehetett az új világban kitörni az elrendeltetettnek gondolt életútról. Mit jelentett összeakadni az ÁVH-val, vagy éppen testközelből átélni az oroszok 1956-os „bevonulását”. És folytathatnám a sort a kisváros mechanizmusaival, a szocializmus működési modelljével – ami egyre félelmetesebben köszön vissza a mában -, az állampárt mögé bújó pitiánerekkel vagy éppen a rendszerváltás máig fel nem dolgozott hátterével.

Szórakoztató és nélkülözhetetlen olvasmány. Így, akit érdekel Szolnok múltja, Magyarország elmúlt nyolc-kilenc évtizede személyes szemszögből, az ne hagyja a könyvesboltok polcain Sziráki András munkáját. Mert szerintem nem fog csalódni.

(Az illusztrációk a kötetből valók.)

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Van egy álmunk és várjuk?

Orbán Ráhel Gustav Klimt műtermében Adele Bloch Bauer helyébe lép című DrMáriás festménnyel csak azért kezdem ezt az ajánlót, hogy hátha többen elolvassák, és még többen megnézik a Nora Art Collection Álomvárók című kiállítását az Agórában, ami persze, nem ezért fontos és értékes.

Részben ilyen

Amennyiben nagyvonalú akarok lenni, akkor azt mondom: a Szolnok című képes album remek ajándék lehet, ha valami helyit szeretnénk átnyújtani. Ha azonban objektíven szemlélem a kötetet, be kell vallanom: van vele néhány problémám, ami miatt nem mindenkinek ajándékoznám szívesen.

El a kezekkel a filmtől!

A mesék egy kicsit a valóságról is szólnak. Az én egyik mesém például arról, hogy ha valaki kétszer nem tud vállalható játékfilmet készíteni közpénzből, akkor a három a magyar igazságot zárójelbe téve, többé nem kap ilyesmire lehetőséget. Persze lehet, hogy tévedek, és Dobó Kata új filmje jó.

Férfiak játéka

Tárnai Attila: nyíltszíni taps. Karczag Ferenc: többször megállt a levegő. Barabás Botond: az utolsó monológgal bevitte a megérdemelt gyomrost. Dósa Mátyás: ismét nagy kisfiú lett. Balázs Péter rendezésében a Sága liliom: férfiak játéka.