2025.10.14. (kedd)

Egyedülálló szolnoki gyűjtemény

Egyedülálló szolnoki gyűjtemény

Dátum:

Két és fél méteres betonfal, három méter vastag födém. Csak felrobbantani lehetne. De kár lenne érte, hiszen a vasútállomás környékén fél évszázada indult átépítés első eleme ma a Légoltalomtól a katasztrófavédelemig gyűjtemény otthona. Ami egyedülálló az országban.

Sokáig trafó- vagy kazánháznak gondoltam azt a legalább három-négyemeletes, ablaktalan, sárga tömböt, ami a Csomóponti Művelődési Ház és a vasútállomás irodaháza mögött áll. Aztán néhány hónappal ezelőtt érdekes tábla került irdatlan vasajtaja mellé: Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Polgári Védelmi Szövetség „Légoltalomtól a katasztrófavédelemig” gyűjteménye.

Véletlenül jártam arra szombaton délelőtt, amikor szerencsémre nyitva volt a kiállítás. (Most már tudom: kedden és szombaton délelőtt van nyitva, de előzetes egyeztetés után, más időpontban is fogadnak érdeklődőket.) Ráadásul olyan tárlatvezetésben részesültem a másik három látogatóval együtt, hogy bármelyik hivatalos múzeum dicsőségére válna. Nemcsak a hozzáértés és a szakértelem, de a téma iránti rajongás és szeretet is sütött az éppen ügyeletes, önkéntes segítőből.

Természetesen maga az épület is megér egy külön bekezdést. Már csak azért is, mert ez egy a föld felszínére telepített betonbunker. Amit úgy építettek meg 1964-ben – az állomás környékén öt évtizeddel ezelőtt kezdődött átépítés első elemeként -, hogy csak egy pontosan célba érő, nagy erejű bomba tudja megsemmisíteni. Az oldalfalai két és félméternyi, folyamatosan öntött betonból állnak. A belső négy szintet pedig három méter vastag födém zárja. Persze lehet, hogy egy bomba- vagy atomtámadást is ki kellett volna bírnia, ám mivel a nyolcvanas évek végén elvesztette az eredeti funkcióját – polgári védelmi vezetési pontként tartották készenlétben, de szerencsére élesben soha nem kellett használni -, és az utolsó pár évben gondos gazdája se nagyon volt, a tetején megálló víz utat talált a beton repedéseiben.

Ma már szerencsére a megyei polgárvédelmi szövetségnek köszönhetően van gazdája az épületnek. Akik nemcsak kitakarították és rendbe hozták az elhagyatott épületet, de a korábban Kunszentmártonban lévő hasonló gyűjteményt ide helyezve egy annál nagyobb és gazdagabb kiállítást rendeztek be. Olyat, amire például a fővárosi tűzoltómúzeumnak is fájna a foga. Ám bűn lenne odaadni, hiszen ez Szolnok egyik újabb különleges gyűjteménye, ami ha megfelelő hírverést kapna, a város fontos turisztikai vonzereje lehetne. Mert van még egy hely az országban, ahol sorkatonai gyűjteményt, polgárvédelmi gyűjteményt és Közép-Európa legnagyobb katonai repülőmúzeumát lehet megmutatni?

A Légoltalomtól a katasztrófavédelemig gyűjtemény igazi különlegessége, hogy az egykori vezetési pont számtalan eredeti eszköze az eredeti helyén látható. Például egy dugdosós telefonközpont, egy 1964-ben készült GANZ generátor, a hozzá tartozó ipartörténeti kapcsolószekrénnyel, vagy az orosz légszűrő berendezések, amelyhez ma már természetesen semmiféle alkatrészt nem lehetne szerezni. Mindezek mellett több helyen is feltűnnek a nehéz helyzetre leleményes ötletekkel válaszoló emberek találmányai, mint az említett batár légszűrő mellett álló, biciklikerékből és dinamóból eszkábált vészvilágítás. A roppant gazdag kiállításon ízelítőt kapunk a vegyvédelemből, a fertőtlenítésből, a menekítési tervekből, a katasztrófák során használható védőfelszerelésekből és meglepő eszközökből – például légszűrős mózeskosár – éppúgy, mint a védelemre felkészítő régi tablókból és tervekből. De lapozgathatunk olyan albumokat is, amelyekben évtizedekkel ezelőtti katasztrófavédelmi gyakorlatok fotóit őrzik.

És ezeket nézegetve óhatatlanul felötlik bennünk a kérdés, hogy mi történne velünk, ha nagy baj történne ma a városban vagy a környékén. Abban az egy órában tudtam meg például, hogy merre szaladjak, ha a vegyiművekben elszabadul valami, vagy hogyan kell a beteget helyesen elhelyezni a hordágyon, ha netán be kell állnom menteni. Mert, mint kiderült: a polgári védelemben való részvétel ma is ugyanúgy benne van az alaptörvényben, mint évtizedekkel ezelőtt.

Őszintén megmondom, hogy ennek a relikviákban gazdag, az elmúlt évtizedekről is érdekes képet mutató gyűjtemény látogatását legalább az iskolák számára kötelezővé tenném. Mindenki másnak meg erősen ajánlanám. Még akkor is, ha a hatalmas épület elég nyomasztó belülről. Sőt, levegőtlen is, így a látogatás egy óráját kétszeri kiszaladással és kültéri levegővétellel tudtam csak abszolválni. Ám így is megérte, így is élmény, ahová még visszamegyek párszor.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Kettő az egyben?

Nem lehet könnyű a kevés világhíres magyar írók egyikének unokájaként létezni. Főleg, ha a leszármazott késztetést érez arra, hogy a nagypapa rengeteg tanulmányban és könyvben feldolgozott életéről újabb kötetet publikáljon. Sárközi Mátyás átfésült könyve nem több, mint érdekes.

Csúzlizda a Városháza kapujában

Ahol régi könyvek és képeslapok között lehet turkálni, én már jól érzem magam. Ahogy azt is ki kell jelentenem, hogy az idei Régi idők tere messze nem olyan volt, mint a korábbiak. Mindezek ellenére nem pontosan értettem, mi és miért is történik a Kossuth téren.

Maradj otthon mozi: Vissza a késő Kádár-korba

Eperjes Károly legjobb filmje az 1986-ban bemutatott, rendkívül béna és a film lényegét sem kifejező című Visszaszámlálás. Eperjes, Ozsda Erika, Bezerédy Zoltán és egy bizonyos Dekleva Jenő hatalmasat alakítanak Erdőss Pál filmjében. Talán mert arról a korról és a kínlódó kisemberekről szól.

Ötvenhat nap után

Ötvenhat nap. Ennyi idő telt el az új Tom Hanks film magyarországi és szolnoki premierje között. Miért? Mert csak négyen voltunk kíváncsiak arra, hogy Tom Hanks filmet csinált azért, mert meg akarta csókolni Julia Roberts-et.