2025.08.27. (szerda)

Egyik szemem sír, a másik kerek

Egyik szemem sír, a másik kerek

Dátum:

Mert nekem semmi se jó. De sajnos nem tudom elképzelni a járási hivatal dolgozóit, amint a volt főiskola tornatermében sportolnak, a nagyelőadóban értekeznek, az udvaron meg önfeledten futkároznak. Próbálom rávenni magam, hogy legalább az épület megmenekülésének örüljek.

Megpróbálok pozitívan hozzáállni a hírhez, miszerint a régi főiskola épületéből az Ady Endre úton járási hivatal lesz. Ami azt jelenti, hogy az 1975-ben Vízügyi Szakközépiskolának készült, majd közel három évtizeden keresztül a Vendéglátóipari Főiskola kihelyezett tagozataként, később az abból kisarjadt Szolnoki Főiskola otthonaként funkcionáló, viszont az elmúlt öt évben üresen álló épület végre újra feladatot kap. Azaz nem éktelenkedik üresen ez a hatalmas ház a város közepén. Sőt, megpróbálok annak is örülni, hogy minderre 1 milliárd forintnyi közpénzt költünk el, amiből remélem, sok adó formájában visszakerül a közösbe, miközben helyi vállalkozóknak és munkásoknak nyújt megélhetést a beruházás. És még azt se bánom, hogy a hivatalnokaink esetleg normális körülmények között végezhetik a munkájukat, mert javíthatatlan optimistaként hiszek abban, ez pozitívan fog hatni a teljesítményükre, azaz a járás lakóinak hétköznapjaira, így közérzetére.

Töröm a fejem, de ennél több pozitívumot nem tudok kisajtolni magamból. Pedig nagyon szeretném, ha egy döntés után nem elkerekedne a szemem, hanem nevetne. Tudom, hogy minden igyekezetem ellenére sokszor csak a negatívumokat teszem szóvá, de egyszerűen nem megy! Nem tudok pezsgőt bontani a régi főiskola hivatallá alakítása kapcsán. Azok után sem, hogy a Varga mögött épült járási ügyészség kapcsán éppen azt nehezményeztem, hogy drága pénzen hivatalt építettek a meglevő, üresen álló középületek elfoglalása helyett.

Ugyanis vérzik a szívem ezért az alig negyvenéves, oktatási célra felhúzott épületért. Amiben inkább el tudnám képzelni a lassan kilencven éve ideiglenes helyen működő gimnáziumunkat – a normális elhelyezésre tett városi ígéretet, azóta nem tudjuk betartani -, vagy a százéves, azóta csak foltozgatott épületet használó, nívós általános iskolánkat, netán a városból rendkívüli módon hiányzó alternatív felsőoktatási vagy művészeti, zenei képzőhelyeket, mint egy hivatalt. Sőt, azzal se lenne bajom, ha itt terjeszkedhetett volna a néhai szállodába szorított múzeumunk, netán normális próbahelyet kapna a szimfonikus zenekarunk, arról nem is beszélve, hogy a néhai, lejtős előadóból lehetne üzleti alapon működtethető konferenciaterem, az egykori tornacsarnokból szabadidős sportpálya, az udvarból meg valami különleges közpark. És, ha még a Véndiák – gyakorló – étterem is feléledne, akkor már tényleg a biliben érezném a kezem.

És van még valami, amit meg egyszerűen nem értek. Miközben folyamatosan bürokráciacsökkentésről beszélünk, kik fognak egy ekkora épületbe költözni? Már csak abból kiindulva, hogy a tanácsi időkben, a Jókai és a Kossuth út sarkán álló, körülbelül tized ekkora épületben fért el a járási hivatal. Ami nélkül aztán évtizedekig elvoltunk. Plusz akkoriban még minden papíralapon és nem elektronikusan történt. Szóval szeretném, ha valaki elmagyarázná, hogy a fenti két érv – gyk: bürokrácia és számítógépek – ellenére miért is kell egy újabb, hatalmas hivatalt építeni. Mert ugye az 1 milliárdos felújítási költség – ez egy új, 16 tantermes, tornacsarnokos, tokkal-vonóval felszerelt iskola bekerülési árának a fele – felér egy új építéssel. Aminek elsőre annyi üzenete van, hogy sok pénzért növesszük a vízfejet.

Oké, bennem van a hiba, én értek félre valamit. Igyekszem fejlődni. És meglátni a jót abban, hogy majd parkoló lesz az egykori iskolaudvarból – mert a hivatalnokoknak valahol parkolni kell -, szobákra szabdalják a tantermeket – hiszen az egy légterű irodák nálunk nem működnek -, széles, osztályok áteresztésére kialakított folyosókat fűtünk sok-sok közpénzen, a tornacsarnoknak és a nagyelőadónak meg valami helyidegen funkciót adunk. Ami persze jobb, mintha az egész üresen pusztulna tovább. De sokkal rosszabb, mint valami városfejlesztési koncepció mentén a meglévő erőforrásokról nem máról holnapra, hanem kicsit hosszabb távon gondolkodni.

Örömködjön, aki tud. Nekem elkerekedett a szemem.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Képviselői maflás

Aki a honi médiából a Való Világon kívüli való világot is megpróbálja kiszemezgetni, annak talán feltűnt néhány elképesztő ötlet az elmúlt hetekben. Olyan ötletek, amelyek a fővárosi Kossuth tér környékén születtek, de a szolnoki Kossuth térnek is van azért része benne.

Zavarótényezők a forgalomban

Csak egy egyszerű szolnoki vagyok, nem tudom, mit lehetne tenni, de azt érzem, addig kellene tenni, amíg nem lesz nagyobb baj. Csupán ismételni tudom magam: szerintem Szolnok belvárosa nem versenypálya. A változáshoz tragédia kell, vagy megoldja a rendőrség hathatós fellépése?

Ekézzük magunkat

Nem is szolnokiak játszanak az Olajban. Ezerszer jobb csapatok vannak nála. Kosarazni se tudnak. Véletlenül találtak bele a kosárba. Kész röhej, hogy már megint ők lettek a bajnokok. Szentségtörés? Pedig úgy tűnik, velünk történhet bármi jó, csak ekézni tudjuk magunkat.

Öt évünk elszelelt

Attól nem fog megnyílni, hogy beszélünk róla. Ám ha nem beszélünk, akkor meg azt üzenjük, már nem is érdekel a sorsa, vagy velünk mindent meg lehet csinálni. Szavakat már nehéz találni, de kihagyhatatlan, hogy megemlékezzünk a Tiszaligeti strand öt évvel ezelőtti bezárásáról.