Hat évtizeddel ezelőtt éppen csak befejeződött az új belvárosi Tisza-híd építése, máris nekikezdtek a Szabadság térről induló másik folyami átkelő korszerűsítésének. Az 1926-ban épített vasbeton Zagyva-híd közel negyven év alatt jócskán elhasználódott, ám végül nemcsak ennek a rendbetételére, de az Alcsi vasútállomásig tartó közút rekonstrukciójára is futotta. És ugyancsak a folyókat érintette, hogy közben ezerrel dolgoztak a városi vízvezeték Tisza bal partjára történő átjuttatásán, kicsit talán a Tiszaliget fejlesztése miatt is. A ligetben – aminek végleges rendezési tervét a Szolnok megyei Tanács Tervező Irodája 1963-ban küldte meg jóváhagyásra, Budapestre – ekkor már épült a strand nagymedencéje, aminek átadását a nyárra prognosztizálták, az úttörővárosban pedig fürdő, zuhanyzó és mellékhelyiségek épültek társadalmi munkában a vakációra készülve. (Fotó: Pap Béla gyűjteménye)
Talán nem meglepő, hogy nemcsak a Tiszaligetben zajlottak „jóléti” beruházások a Kádári-konszolidáció kezdetén, Szolnokon. A Járműjavító Művelődési Házának korszerűsítésére például 400 ezer forintot költöttek. A Damjanich uszoda fedett medencéjének beruházásáról pedig határozott a városi tanács azzal a megkötéssel, hogy az 5 millió forintos beruházásnak 1964-re el kell készülnie. Ez lett aztán az az érdekes építmény a Verseghy parkban, aminek a tetejére 1500 fős lelátó – a meccseken kívül napozóterasz – került. Igaz, ezt a nem éppen olcsó projektet nemcsak a szolnokiak fürdőzési és napozási igényeinek a kielégítésével, hanem az ország egyik legjobb vízilabda csapatának, a Szolnoki Dózsa kiszolgálásával is indokolni lehetett. És bár kereskedelmi beruházásnak is tekinthető, azért a népléleknek is szólt, hogy a romokból összefércelt szolnoki vasútállomáson „utasellátó kombinátot” alakítottak ki 1963 májusában, azaz külön étel-ital büféket, cukrászpavilonokat, télen meleg italok kiadására alkalmas fagyizót, sőt lángosozót is felhúztak a peronokra. (Fotó: ÁÉV archívum)
Hatvan évvel ezelőtt zajlott a szolnoki bútorgyár bővítése, amit már 1956 előtt elterveztek, de a (ellen)forradalom miatt nem valósult meg. Ekkor viszont elkészült a cég jellegzetes konyha és étkező tömbje, de az összesen 9 millió forintos beruházásból 4 milliót a raktárkapacitás bővítésére fordítottak, ami összefügghetett az újfajta lakások és azok bútorigényeinek a megjelenésével. Szintén 1963 májusában zajló beruházás volt a hatemeletes pártház, az Ady Endre úti Köjál – ma ÁNTSZ – székházának építése és a megyei kórházban zajló emeletráépítés is. A MÁV kórház 1959-ben kezdődött beruházása viszont sehogy sem állt, pedig 1960-ban 59,4 millió forintot hagytak jóvá a 240 ágyas intézmény létrehozására. Aztán a földgáz megjelenése miatt négyszer módosították a fűtési tervet, majd egy újabb emelettel 280 ágyasra bővítették a leendő kórház kapacitását, ám 1963 májusáig egy kocsma lebontásán kívül semmi sem történt. Akkor azt ígérték, hamarosan indul az építkezés, és 33 hónap alatt, azaz 1966-ra elkészül az új kórház. Ma már tudjuk, hogy nem így lett. (Fotó: saját kép 2023-ból)
Tíz évvel később – kicsit már a 900 éves évfordulóra is készülve – Szolnok valóban épült. Megkezdődött a Kossuth tér utolsó új tömbjének, a Hubay út fölé nyúló, úgynevezett társadalombiztosítási székház beruházása, miközben a nagyon régóta vágyott szolnoki piac építésén, reggelhat és este hat óra között 120 ember dolgozott. Ez utóbbinak meg is lett az eredménye, hiszen a vásárcsarnok szűk négy hónap alatt el is készült úgy, hogy a város lényegében egyetlen forintot se tett bele. Nem sokkal távolabb már dolgoztam a 800 négyzetméteres kultúrcikk áruház 7 millió forintos beruházásán, miközben a volt Tiszti Klub (Népbank) 1000 négyzetméteres Sztár áruházzá alakítása is zajlott. Sőt, 1973 májusában hírek jelentek meg arról, hogy a Jókai úton – ma már tudjuk, annak a végén – 3000 négyzetméteres bútoráruház is épül, ami 1975 karácsonyára valóban meg is nyílt Domus néven. (Fotó: Danka István)
Természetesen a szórakozás és a város szépítése sem kerülte el a fél évszázaddal ezelőtti szolnoki beruházók figyelmét. A Várkonyi téri 18 emeletes alatt nem sokkal korábban adták át az utólag hozzáépített szolgáltatóházat, így megnyílt az alkalom a környék rendbetételére. Az Útfenntartó Vállalat 180 ezer forintot fordított 1973 májusában az építkezés nyomainak az eltűntetésére, parkosításra, sőt, egy játszótér létrehozására. Ennél többeket érintett, hogy az ÉPSZER Vállalat megkezdte Szolnok első modern mozijának az építését a Vosztok úton. A már ekkor Tallinn mozinak nevezett, 300 személyes filmszínház beruházására 10-12 milliót szántak. Azonban a legtöbb akkori szolnoki fiatalt a helyi Ifjúsági park kialakítása érdekelhette, amit a Belvárosi Nagytemplom mögötti kertben az ötvenes években kialakított szabadtéri színpad helyén építettek, jórészt társadalmi munkában. Oly annyira, hogy volt olyan májusi szombat, amikor a közös ingyenmunka végén „dj” szórakoztatta a fiatalokat, vasárnap pedig a Komszomol együttes muzsikáját hallgatva építhettek. Még az első beton pingpongasztalt is ekkor és itt állították fel 1973-ban, igaz, egy évtizeddel később már ismét szabadtéri színpadként funkcionált a terület. (Fotó: Dombi Gábor gyűjtemény)
Talán nem meglepő, de 1983 májusában már jóval kevesebb beruházásáról adhatott hírt az egyetlen megyei napilap. A Széchenyi lakótelepen újabb 80 személyes bölcsődét építettek, miközben a Török utcai iskola – ma Kodály – mögött épült az új úttörőház és zeneiskola közös otthona, amiknek az átadását arra az évre tervezték. Szintén „jó ütemben” haladt a Széchenyi lakótelepen az új mentőállomás beruházása, annak ellenére, hogy addigra az új megyei kórház oda történő felépítéséről már letettek. És, ha már Széchenyi lakótelep – ami negyven évvel ezelőtt még inkább építési terület volt, mintsem nyugodt lakónegyed -, ne feledkezzünk meg arról sem, hogy elkezdődött az első ottani étterem építése is! A 440 négyzetméteres Lénát 6,5 millió forintból építették fel úgy, hogy például az alapjait, 1983 májusában, a környéken élők ásták ki társadalmi munkában. (Fotó: Néplap, 1983. május 31.)
