Közkívánatra a Keleti Márton által rendezett, Latabár Kálmán főszereplésével a második világháború utolsó hónapjaiban játszódó Fel a fejjel című filmmel nyitotta meg kapuit ismét a szolnoki kertmozi, ami minden bizonnyal az akkori Vörös Csillag filmszínház mellett, a Sütő utcai telken működött. Ez egyben azt is jelentette, hogy hetven évvel ezelőtt Szolnokon akár három állandó vetítőhelyen is lehetett filmet nézni – televízió ugye még nincs -, miközben a járműjavító művelődési házában (a Milliben) is viszonylag rendszeresek voltak a mozielőadások. Akinek ez a szórakozási lehetőség nem felelt meg, az már naponta – igaz alig egyórában – hallgathatta a Magyar Rádió Szolnoki Stúdiójának adását is, amiben minden bizonnyal folyamatosan beszámoltak a Kolozsvári út 2. szám alatt épülő stúdióról. Ha pedig se mozi, se rádió, és a Sport cukrászda sem felelt meg, akkor 1955 májusában bizton lehetett számítani a helyi halászati szövetkezet újonnan nyíló Halászcsárdájára, aminek a kialakítása hét évtizeddel ezelőtt gőzerővel zajlott a Kossuth út és a Jókai út sarkán. (Fotó: Latabár Kálmán a Fel a fejjel című filmben)
Hat évtizeddel ezelőttről inkább azokat a beruházásokat érdemes kiemelni a korabeli napilapból, amelyek a mai napig meghatározzák a város életét. Bár az új vasútállomás átadásáig még éppen egy évtized volt hátra, elindult a rendezőpályaudvar és a kapcsolódó infrastruktúra rekonstrukciója, amire egy évtized alatt, összesen 1,4 milliárd forintit – mai áron körülbelül 100 milliárdot – kívánt költeni az állam. Ugyancsak hatvan éve zajlott a torkolathoz közelebbi Zagyva-híd rekonstrukciója és 85 millió akkori forintból, már három éve épült a 300 ágyas MÁV kórház a Pityó helyén, aminek átadását 1967-re tervezték. Egy riport szerint akkoriban népesült be a Csaba utca környéke a megyei kórház mellett, ahol sorra építették – sokszor kalákában – kockaházaikat a környék gyárainak dolgozói. (Fotó: A pálya rekonstrukciója a szolnoki állomásnál, Fortepan.hu)
A mából visszatekintve azonban sokkal érdekesebb lehet, hogy hat évtizeddel ezelőtt, 1965. május 15-én nyitotta meg kapuit a Tiszaligeti strandfürdő. A korabeli beszámoló szerint az első napon a háromrészes gyógymedence és a kétezer személyes (?!), közepén napozószigetes strandmedence várta a látogatókat, akiknek két, egyenként 1800 fogasos öltöző és 120 kabin állt rendelkezésére. A cikkekből az is kiolvasható, hogy a megnyitóra nem sikerült befejezni a parkosítást, sőt a munkagépek elszállítását sem, illetve a pénztár melletti vendéglő átadását is csak a következő hónapra ígérték. Hatvan évvel később érdekes azt olvasni, hogy kerékpár- és motortárolót kialakítottak viszont autóparkolót nem, de hát akkoriban kevesek engedhették meg maguknak a személygépkocsit.
Az 1975-ös év a szolnoki emlékezetben úgy maradt meg, hogy a 900 éves jubileum kapcsán nagyon sok minden épült a városban. Erre a fél évszázaddal ezelőtti május sem cáfol rá, hiszen végre hivatalosan is átadták a Szolnoki Nyomda új üzemét a Vörös csillag úton, ami közel két évig épült, és a megyei napilap mellett rengeteg más kiadványt is előállított a következő évtizedekben. Ugyancsak ekkor adták át a Móra Ferenc úti lakótelephez tartozó Ady Endre úti tízemeletesek egyikét, amelybe 128 család költözhetett be. Tulajdonképpen elkészült a Tiszaligeti Sportcsarnok is, aminek 1975 májusában már a műszaki átadását tartották, és épült a Táncsics Mihály utcai új Helyőrségi Művelődési Otthon (HEMO), illetve a ma már Károly Róbert utcai Kereskedelmi Szakközépiskola (Keró). És persze tervekből sem volt hiány, hiszen miközben hozzákezdtek a 20 millió forintos költségvetésű cukorgyári szociális tömbhöz, benne 300 személyes konyhával, étteremmel, klubhelyiségekkel, bejelentették a Tisza parti építőipari munkásszálló építését is.
Egy évtizeddel később, 1985-ben már sokkal kevesebb fejlesztés történt Szolnokon, amit talán jól érzékeltet, hogy abban az évben a városi tanácsnak összesen nem volt annyi bérlakása, mint amennyit 1975-ben csak az Ady Endre úton átadtak. De meg kellett becsülni a kisebb lépéseket is, így például az evezőspálya melletti Pelikán motel bővítését, amit a vendéglátó vállalat 8 millió forintból valósított meg, és az első vendégek Lengyelországból illetve a Szovjetunióból érkeztek. Hasonló léptékű volt a Hubay utcai butiksor – három üzlethelyiség – építése, ami ellen ugyan a szomszédos ház lakói és a TB-igazgatóság is berzenkedett, merthogy egy kisebb park felszámolásával járt. Közben egy éve zárva tartott a Tisza szálló gyógyfürdőjének a felújítás miatt, miközben a szálloda is erősen felújításra szorult, ugyanis egy korabeli riport szerint minden elavult volt benne, amit a falak rejtettek.
Négy évtized távlatából ugyanakkor sokkal fontosabb esemény volt, hogy május 13-án este 19 órakor megkezdte műsorának a kábelen való továbbítását a városi televízió, aminek kísérleti adásait addig a Centrum áruházban és a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban kihelyezett készülékeken lehetett nézni. Az első adást a Széchenyi lakótelep akkori Ragó, Ecseki, Jászi és Rigó utcáinak kettőezer lakásában lehetett fogni. Ezzel pedig Szolnok bekerült azon 15 magyar nagyváros közé, ahol a pécsi Lvov lakótelep első helyi televíziójának nyomdokaiba lépve a helyi nyilvánosság egy új, később sokkal fontosabb felületet kapott. (Fotó: Fortepan.hu)
