2025.10.13. (hétfő)

Egyszer véget ér

Egyszer véget ér

Dátum:

A múlt hét vagy csak hétvége szolnoki programjai alapján a helyismerettel nem rendelkező idegen akár azt is gondolhatná, hogy a minifesztiválok és a centrumtól távoli családi rendezvények városa vagyunk, csupa ingyenes, gyerekbarát, potya kaja-pia hely. A többség persze nem idegen.

A tanú című magyar groteszk figyelmes nézői emlékezhetnek Karl Marx – a könnyen felejtők kedvéért: kommunista filozófusnak kikiáltott német gondolkodó, akinek az arcképe alatt sok mai demokrata is építette egykor a szocializmust, Szolnokon is – mondására, miszerint „Miért halad így a történelem? Hogy az emberiség derűsen váljék meg a múltjától…”. Arra kell gondolnom, hogy akik a választási kampány és a kampányígéretek egykori jelentését manapság megpróbálják feledtetni a történelmi haladásra hivatkozva – függetlenül attól, hogy közben ők is röhögnek az agyatlannak nézett választóikon, meg a gondolkodó választók is röhögnek az önmagukat agyatlannak beállító jelöltjeiken – tulajdonképpen ezt a marxi filozófiát követik. Képviselőjelöltként azt vélelmezik, a történelem szemétdombjára való, hogy a választási kampányban tett ígéreteket a választás után illik, sőt becsületbeli ügy betartani. Merthogy a választók az ígéretek alapján engedik át évekre saját döntési, álampolgári jogaik egy részét.

Márpedig, ha egy kampányidőszak arról szól, hogy lassan a város minden parkjában és játszóterén, minden hétvégén van valami kulturálisnak és családinak álcázott szabadtéri, a résztvevőknek látszólag ingyenes rendezvény, akkor ez a buliváros hangulat fogja jellemezni a következő öt évet is. Miként, ha azt látja a választó, hogy a voksolás előtti néhány hétben a képviselő-jelöltek minden eltört padot, kopott kerítést önkezükkel javítanak ki, úthiba, gondozatlan park, szemétdomb miatt addig talpalnak, míg az illetékesek nem intézkednek, akkor ez a voksolás utáni 60 hónapban is így fog történni. Mert ezek a bulik és problémamegoldások – főleg logózva, választási közösségi oldalakon megosztva – ugyanolyan ígéretek, mint amikor valaki leírja, hogy nem fog a közösből lopni, a helyiek érdekeit tartja szem előtt, hogy ne soroljunk egyéb, közhellyé alacsonyított nemes ígéreteket. Mit szólnánk, ha a Mercedes modellek reklámja alapján dönthetnének, majd a szalonban egy lerobbant, használt kínai autót kapnának, amivel aztán éveken át járhatnak? Vagy az esküvőn a pap előtt nem az a személy jelenne meg, akinek udvaroltak, de elszaladni nem lehet, csak együtt maradni évekig?

Hofi Gézáról is nagy igyekezettel próbálják mostanában bebizonyítani, hogy tulajdonképpen a Kádár-rendszer ócska, értéktelen és felejthető szelepe volt, sőt a tehetségét is tőlük kapta (jegyre, kiutalásra, pult alól). Igaz, ha ez így volt, érthetetlen, hogy a mai rendszerkompatibilis (köztévében közpénzen kínlódó) szabad humoristák miért nem tudják megtölteni a szolnoki Sportcsarnokot (se)? De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy egy Hofi poén is eszembe jut mostanában: „Láttam egy kombájnt… Várj! Nem kombájnt. Kampányt. Hülyítették a melóst…” Ismerős a „stukstúra”? Mostanában? Amikor már nem a kommunizmus elitjét, a melóst, hanem a demokrácia építőkövét, a polgárt hülyítik?

Hülyítenek azzal, hogy június 9-e után is valamennyi szolnoki parkban népzenés, arcfestős, képviselő által sütött-kínált süteményes bulik lesznek minden hétvégén. Hülyítenek azzal, hogy a cirkusszal és kenyérrel (újabb történelmi párhuzam) megvásárolt voksok számítanak, és nem kell ide valódi választási program, csak abban kell bízni, hogy a június 10-e utáni szembesítés is elmaradhat. Hülyítenek, mert hiszik, hogy a szabályokat úgyis a győztesek írják, és legfeljebb majd a hazugságot újabb hazugságokkal elfedik.

Mert nem tanulnak a magyar történelemből (se). Hosszabb távon minden hülyítés kiderül, minden hülyítőnek vagy utódainak színt kell vallani, leginkább helyben. És előbb-utóbb azt is megtudhatja a sok hülyített vagy hülyének nézett, hogy miközben kong a kassza az ürességtől, a minőségi kultúrára fillérek is alig jutnak, miből futotta városszerte ezekre a bámulatos, csak látszólag ingyenes bulikra. Jaj, ne hülyítsük már egymást! Persze, minden képviselőjelölt több havi fizetését égeti el egy-egy szombat-vasárnap. Hát annyi pénzből már tisztességes programot is írattathatott, vehetett vagy akár ki is gondolhatott volna mindegyik! „Tiszta őrültek háza… Hát nem?”

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Váradi keserű

Újabb elkerülő út. Komor Marcell és Jakab Dezső épületei felújítva. Mélygarázs és frissülő villamospark. Zúgókkal visszaduzzasztott folyó, aminek a partja a város szerves része. Hétköznap délelőtt sem üresen kongó vendéglátóhelyek. Már Nagyváradon is azt érezni, hogy leszakadtunk.

A blogSzolnok bezár

Bár ez egy szubjektív élményportál (próbált lenni eddig), most mégis eljött az a pillanat, amikor objektív döntést kell hozni (és erről az olvasókat is illik tájékoztatni). De erről a dologról nem lehet máshogy, csak sablonokban beszélni. Ezért inkább a végére még ideteszek egy távoli történetet.

Svájci bicska

Külföldön járva mindig azt nézem, hogy ott mi működik, ami nálunk nem. És vajon miért? Azt hiszem, ez nem kisebbrendűségi komplexus, hanem az örök optimizmus: ha már olyan büszkék vagyunk az eszünkre, néha használhatjuk is. Feljegyzések Svájcból.

Jön a tavasz, látszik a szemét

Elmegy a hó, de még nem borul zöldbe a természet, és van pár hét Szolnokon is, amikor nem tudja eldönteni az ember, hogy a globális felmelegedést kívánja vagy az újabb jégkorszakot. Mert úgy tűnik, csak a nyakig érő hó vagy az állandó, egybefüggő zöld képes eltakarni a szemetünket.