Megehetné már a Kossuth téri kisfiú kutyája ezt a telet. Március 11-e van. De hol a tavasz?

Ez a kép, ez a Szapáry úti hirdetőtábla egyfajta mementó, ami fotóként a jövőben, a valóságban pedig most még egy darabig arra emlékeztet és figyelmeztet, mit tett velünk, a kultúránkkal a covid. December elején többségében nyári rendezvények plakátjai függenek Szolnok egyik legszebb utcájának a hirdetőtábláján. Mert nem volt mivel felülragasztani, vagy nem volt miért leszedni őket. Ha lesz régi kerékvágásba való visszatérés, akkor ugyanez a tábla fog emlékeztetni és üzenni.

Biztos, nem az ragasztotta ki, akinek üzlet ez az üzenet. És az is biztos, hogy a lakatok levágói se nagyon járnak mostanában a Tiszavirág-hídon. Vagy járnak, de nekik csak a lakatokkal van dolguk. Az illegális reklám senkire sem tartozik. Mert ki merne arra gondolni, hogy már a Tiszavirág-híd sincs biztonságban. Köszönjük Ibiza!

A szolnoki szecesszió talán első, ám máig legnagyobb és egyben leglepusztultabb épülete a Kossuth és az Arany János utca sarkán 1900 óta álló Mezőgazdasági Takarékpénztár. Persze lepusztultságával alig lóg ki a szolnoki "palotasor" épületei közül. Állami, azaz köztulajdonban lévő műemlék, ennek ellenére az elmúlt években csak egy fura emléktáblára, egy világító cégérre és mostanában a hulló épületdaraboktól óvó szalagra tellett.