Szolnokon három gyalogos aluljáró épült a hetvenes években. Ezek közül kettő a mai napig használható. A harmadik, a minden tekintetben legkisebb viszont lassan másfél évtizede megszűnt, helyén vendéglátóegységek üzemelnek. Pedig anno nagy szó volt a szolnoki gyalogos aluljáró.
Ez az idén 55 éve elkeresztelt utca, hosszához viszonyítva, Szolnok legritkábban lakott közterülete (ma még). De azt is mondhatjuk, a város leghosszabb zsákutcája (ma még). Itt a házszámoknak számunkra nincs jelentőségük, hiszen minden szolnoki tudja, mi, hol található a Tiszaligeti sétányon.
Mikor működött Szolnokon a Petőfi Sándor Kultúrotthon? És mikor rendezték ott a Csak a szépre emlékezem című tánczene és dalestet, amire 4-12 forintért lehetett belépőt váltani. A dupla koncert után a Magyar Rádió Tánczenekara hajnalig játszotta mindazt, amire Budapesten is táncoltak.
A Sólyom utcában iskola épült volna, aminek a tornaterme a múzeum mögött állna. A könyvtár melletti utcába pedig egy akkora garázs lenne, ami az 1-es számú irodaháztól az Ady Endre útig ér. A másik terv viszont a Várkonyi térre képzelt kör alakú, fedett parkolót. 55 éves tervek Szolnokról.
Úgy tűnik, hogy az ország egyetlen ilyen nevű közterülete a sportreptér bejáratától a néhai Csollák kocsmáig tartó szandai utca. Ráadásul azon kevés közterületeink egyike, amelynek csak egy oldala van, így a házszámok sorban követik egymást. Két turistaút és egy európai kerékpárút is érinti.
