Talán nem túlzás azt állítani, hogy az 1970-es és 1980-as években alig változott valami a szolnoki Kossuth téren. Inkább befejeződött az az átalakítás, ami a hatvanas években indult, hogy aztán a késő Kádár-kor punnyadtságában csordogáljanak a napok. Képes sétánk utolsó része.
Szolnok főterének legintenzívebb évtizede építészetileg az 1960-as évek volt. Nemcsak új házak épültek a XIX. századiak közé, de rendszert váltottak a szobrok és átalakult a tér elrendezése is. Talán nem túlzás azt mondani, hogy abban a tíz esztendőben a Kossuth téren évente változott valami.
A Tallinn városrész csak páros oldalból, mindössze nyolc számból álló utcája 1966-ban kapott nevet, hogy aztán közel negyedszázadon át egy 1956-ban, az állampárt által mártírrá tett katonatiszt, lassan három évtizede pedig egy tudós nevét viselje. Mindketten Szolnok szülöttei voltak.
A második világháború végétől az 1960-as évek fordulójáig alig készült képeslap Szolnok főteréről. Talán, mert abban a másfél évtizedben még nem sikerült kitalálni a Kossuth tér új funkcióját és arculatát. Így képzeletben a volt piac helyén, eltűnt szobrok között sétálhatunk.
Arányaiban kevesebb képeslap készült Szolnok főteréről a két háború között, mint korábban. Talán azért, mert nagy változás alig történt abban a szűk negyedszázadban. A régi képek segítségével mégis érdemes 1920-1943 között is egy képzeletbeli sétát tenni a Kossuth téren.
