Az Erdély fővárosának nevét alig száz éve viselő szolnoki utca környéke régóta az itt élő gazdálkodók használatában lehet, és legalább két évszázada indult el a belterületté válás útján. Mai elnevezése előtt Szolnok legbájosabb nevét viselte. Ma bölcsőde, óvoda, rendelő ugrik be e név hallatán.
"Kedves Vilmám! Jelenleg Szolnokon vagyunk. Ha minden igaz innen indulunk igaz ügyünk megvédelmezésére." - Írta a Bihar megyei Élesdre egy Szolnokot ábrázoló kép hátulján egy bizonyos Gyula, 1914. augusztus 4-én. Számtalan szolnoki képeslap őrzi az első nagy háború katonáinak sorait.
A József Attila és a Százados út kereszteződésének környékét egyrészt a XIX. század második felében a Járműjavító, majd a század utolsó éveiben megépült laktanya kapcsolta be igazán Szolnok vérkeringésébe. Ez utóbbi fontos állami beruházás és intézmény volt, több képeslapon is megörökítette.
Azt hittem, a Fiumei útnál egyszerűbb történetű közterület nincs Szolnokon. Aztán szinte egy pillanat alatt kiderült, hogy legalább annyi kacskaringó van a múltjában, mint a vonalvezetésében. Mert az sem hétköznapi feladvány, ha valaki meg akarja mutatni a Fiumei út elejét és végét.
Hogy mikor készült Szolnokról a második, közforgalomnak szánt, boltban megvásárolható városi térkép, még nem tudom. Az azonban biztos, hogy 1959-ben az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal Kartográfiai Vállalata kiadott egyet. Ami hatvan év távlatából is rendkívül érdekes.
