Negyven évvel ezelőtt már álltak az új Centrum Áruház falai a Ságvári körúton, az állampárt fehérháza és az átadás előtt lévő Vízügyi székház között. Van azonban egy olyan érzésem, hogy a 39 évvel ezelőtt átadott üzlet ötlete nem a Centrum-sarok leégésekor vetődött fel.
Rejtély, miként élhették túl saját kerítéseik, meg talán az általuk védett épületek pusztulását ezek a szolnoki kapufélfák. Három különböző stílusú és állapotú torzó, amelyek ma már csak jelzik egykori feladatukat. A múló idő amolyan amatőr emlékművekké tette őket.
Ha van utca, amelyik magán viseli Szolnok elmúlt két és fél évszázadának a nyomait, akkor az szerintem leginkább az 1950 óta Táncsics Mihály nevét viselő közterületünk. Az egykori külterületből a város egyik legjellegzetesebb utcája lett, ami minden korszakra emlékeztet valamivel.
Nem tudom, hányan tudnák megmondani, hogy elvileg milyen nevet visel a Zagyva és a Tisza torkolatánál, a két híd közé zárt sétány. Térképeken és utcakeresőkön nem érdemes keresni, csak a helyszínen derül ki, hogy az A nemzetközi vízügyi együttműködés sétánya.
A kilométerköveket valószínűleg az ókori rómaiak találták fel, amikor még minden út Rómába vezetett. Természetesen nem több ezer éves, de azért a legtöbb épületünknél régebbi és még valóban kőből készült közúti távolságjelzőket Szolnokon is találhatunk. Talán megőrizni is érdemes lenne őket.
