Elsőre azt mondhatnánk, hogy egy nehezen körülhatárolható, jellegtelen tér. Viszont, ha körbesétáljuk, belátjuk, hogy ez Szolnok egyik legrégebben lakott városrésze, ahol az elmúlt félezer év történelmének fontosabb helyi eseményei adnak egymásnak randevút.
A Csarnok utca néven negyven éve eltűnt közterület a régi belváros fontos utcája lehetett egykor, hiszen iskola, zsinagóga, vásárcsarnok, kocsma is állt ott. Sőt, déli végén volt a legendás 33-as bolt és a Tiszavirág presszó is. A Barosst és az Adyt kötötte össze 1973-ig.
Annak ellenére, hogy történelmi nevet visel ez a közterület, egyetlen utcatábla se jelzi. Sőt, van olyan netes utcakereső, ami nem is tud róla. Igaz, még csak alig négy évtizedes múltra nyúlik vissza a létezése, és leginkább a Zagyván átívelő gyaloghíd vagy a MÁV kórház hívhatta életre.
Ez a tér minimum a második nevét viseli, immár 69 éve. És ez az a tér, ahol a rendszerváltások miatt immár a harmadik szobor áll. Ahogy ez az a tér, ahol élete során minden szolnoki és város környéki legalább egyszer megfordul, bár talán a nevét sem tudja. A szolnoki Hősök tere.
A mai szolnoki vasútállomás több szempontból is rekordernek tekinthető. Például, mert minden bizonnyal ez a város legnagyobb és egyben a leghosszabb ideig épített középülete. Lassan négy évtizede megkerülhetetlen eleme a városképnek, és bizony ráférne egy születésnapi felújítás.
