A Beloiannisz utca 3. szám alatti házat nemcsak azért nem érdemes már keresni, mert 23 éve nincs ilyen utca Szolnokon. Hanem azért sem, mert ezt a nem túl jelentős épületet éppen negyven éve bontották el a 4-es főút útjából. Egykor fontos helytörténeti szerepe miatt tudunk róla viszonylag sokat.
A honi vasút szerelmesei illetve azok között, akik már a hatvanas években is igénybe vették Szolnokon a MÁV szolgáltatásait, köztudott, hogy a Verseghy út végén is volt valaha egy vasútállomás, pontosabban megállóhely. A sínek már nincsenek meg, az egykori állomásépület azonban még felfedezhető.
Biztosan volt valamiféle magyarázata annak 1892-ben, hogy a Schuster Konstantin váci püspök adományából építendő új elemi iskola miért az akkori városszélen, a Büge patak mellett, a vásártér közelében kapott helyet. Az intézménynél ma induló utca neve viszont biztos, hogy innen ered.
Nem a szépsége vagy a különleges építészeti megoldásai okán, sokkal inkább a funkciója miatt tartjuk számon. Jellegzetes piros tetőszerkezete révén azonban összetéveszthetetlen, és ezen a nyáron volt éppen negyven éve, hogy Szolnokot szolgálja. Hivatalosan Vásárcsarnok.
Erről az utcáról már legalább kétszer írtam, de soha sem a jelenlegi névadója okán. Pedig Dr. Elek István élete és a városért végzett munkássága miatt is megérdemelné, hogy ne csak a neve függjön a házfalakon. A múlt század első felében alkotó nagy szolnokiak egyike.
