Ez az épület szűk negyedszázadig töltötte be eredeti funkcióját, ám hiába telt el lassan újabb huszonöt év azóta, hogy már nem az állampárt és csatolt részeinek székháza, mégis a legtöbben úgy emlegetik Szolnokon: a pártház. Vagy "fehérház", ami arra is utal, hogy ez volt anno a hatalmi központ.
Jelenleg nevezhetjük a Kossuth tér legrondább épületének, holott építésekor a környék legmagasabb háza volt. A Népbank a háború után tiszti klub, '73-as átépítését követően Sztár áruház, a rendszerváltás óta pedig hányatott sorsú rom lett. Négy évtizeddel ezelőtti átépítése kalandosra sikerült.
A hatvanas évek második fele után születtek nem emlékezhetnek a Baross úton épült, de már a Beloiannisz úton lerombolt Madas-házra. A 33-as boltról készült fotók és a Hófehérke gyerekruházati üzlet miatt azonban a kollektív emlékezet része az épület, amelynek a helyén ma négysávos út halad.
Szolnok egyik legimpozánsabb épülete lehetne, de csak egyike a szomorú sorsú régi házainknak. Az egykori Nemzeti Szállót nézegetve a Szapáry úton, nem tudok szabadulni a gondolattól: a szolnoki szállók meg vannak átkozva. Fényük vagy megkopik, vagy pusztulás a sorsuk. Időutazás.
Barokkosan hosszú címet kellene adni ennek az írásnak. A Szapáry és a Kossuth utcák sarkán álló épületről ugyanis nem lehet anélkül beszélni, hogy ne kerüljön szóba a Centrum-sarok, az Alföld áruház, a Fenyves áruház és természetesen a Nerfeld-palota. Néha olyan, mintha átok ülne ezen a telken.
