A történelem viharait túlélő emléktáblák és emlékművek olykor többről mesélnek, mint azt eredetileg állítóik gondolták. A Gutenberg téren két olyan táblát is találhatunk, amelyek a mából nézve némi magyarázatra szorulnak. És egy harmadikat, ami megmagyarázhatatlan.
Húsz éve talán már üresen álltak a szolnoki, szovjet laktanyák, az utolsó orosz katona azonban még biztosan az országban tartózkodott. Húsz éve még ünnepeltük, hogy bő négy évtized után elmentek, ma meg lassan arra sem emlékszünk, hogy egyáltalán itt voltak. Szolnokon nem is kevesen.
NYÁRI ISMÉTLÉS: Utcák nyílnak és eltűnnek. Van, amelyiket átnevezik, és van olyan, amelyik egyszerűen eltűnik a térképről, avagy kicsit odébb megy. Szigony, Pillangó, Pacsirta, Ponty, Harcsa, Hajó, Háló, Kasza, Lovag. Egyszervolt utcák Szolnokon.
A kulturális ágazat hazai fejlettsége - a felmérések szerint - elmarad az EU átlagától. Ebből a szempontból a Tisza-tavi térség hátrányosabbnak minősíthető. A különbségek kiegyenlítésének eszköze lehet a kulturális infrastruktúra fejlesztése. Pálmai Éva, projektfejlesztési szakértő a Tisza-tavi térség kulturális turisztikai és örökségvédelmi fejlesztésének lehetőségeiről értekezik.
A Kossuth téren tényleg volt egy Casco fényreklám. Az Ady Endre úton pedig egy Patyolatos. Az előbbiről már majdnem azt hittem, csak odaképzeltem gyerekkoromban, az utóbbit meg felnőtt fejjel nem vettem észre. Fényreklámok Szolnokon: filmszínház, TOMI, Cukorgyár.
