Egy, a hírek szerint eddig normális életet élő ember által, a külvilág számára egyelőre ismeretlen okból elkövetett gyilkosság kapcsán Szolnokot a bűn városaként beállítani, és a közbiztonság tragikus állapotáról írni, erős túlzás. Azt hiszem, ezt a megmagyarázhatatlan tragédiát akkor sem lehetett volna megelőzni, ha a város minden utcasarkán állig felfegyverzett, elhivatott és jól fizetett rendőrök ácsorognának párosával. Ilyesmi csak ott nem történhet meg, ahol mindenkit figyel valaki, sőt még a megfigyeltek is jelentenek saját magukról, ha valami bűnös gondolat jutna az eszükbe. Aki kíváncsi egy ilyen világra, az olvasson utópisztikus, fantasztikus regényeket, vagy az egyszerűség kedvéért mélyedjen el az 1984-ben. (Már csak azért is, mert a kommentek színvonalán sokat dobna, ha az írás ott is az olvasással kezdődne!)
A gyilkosság kapcsán napvilágot látott információfoszlányok alapján azt kell, gondoljam, hogy egy olyan kettős tragédia történt, aminek a végén nem csak egy elhunyt és gyászoló családja, hanem egy kettétört élet, és talán egy hasonlóan kiütött másik család maradt hátra. Lehet, hogy tévedek, ám addig mégsem mennék el, hogy azt fejtegessem: ebben a városban már ki sem lehet menni az utcára, és minden vállalkozónak rettegnie kell. Aki ilyet mond, az a lakásában keletkező huzat esetén viharjelzésért kiált? Persze, az adott napra eső halálos bűncselekmények száma hirtelen kiugróan magas lett a városban, de azért a híreket és a statisztikákat figyelve, ne mondjuk már azt, hogy nálunk naponta történik ilyesmi!
Persze az első döbbenet, a felindultság sok mindent kihoz az emberből. Ami megmagyarázható, bár nem teljesen érthető, hogy akinek gyengék az idegei, az miért nem pihen le, mielőtt verni kezdené a klaviatúrát? Igaz, az álnevek mögé bújva bátran lehet osztani az okosságokat, épp úgy, mint amikor a részegek verbálisan próbálják építeni a kocsmák élményvilágát.
Azt azonban nehéz ép ésszel felfogni, hogy miközben még semmit nem lehetett tudni az elkövető személyéről, a jól értesültek már cigányoztak egy rendeset. Hogy a többiek azonnal akasztásért és csendőrségért kiáltsanak.
A csendőrségért kiáltó kisembereknek ezúton is szeretném felhívni a figyelmüket egy apró, de fontos tényre a nevezett testülettel kapcsolatban. A csendőrök előtt csak az uraknak volt becsülete, a kommentelőkhöz hasonló kisembereknek úgy kevertek le következmények nélkül pofonokat, úgy vették semmibe az egyszerű embereket, hogy attól ma a legmegengedőbb jogvédő is sikító frászt kapna. Tehát ne tessék azt gondolni, hogy a kakastollasok a mai értelemben minden kommentelő által elvárt demokratikus alapon tartottak rendet.
Aki pedig komolyan azt gondolja, hogy a halálbüntetés lehetősége megóvna bárkit is az ilyen bűncselekményektől, annak szívesen mondanám, hogy téved, és mi mindent olvasson el, ám úgy érzem: született vakoknak nem magyarázható el, milyen a szivárvány. A halálbüntetés meg a szemet-szemért bíráskodás soha nem vezetett sehová.
Ahogy a kisebbségek emlegetése, és válogatás nélkül, népként bűnösnek kikiáltása sem! Az ilyen és a fentiekhez hasonló megnyilvánulások csak azt bizonyítják – és mivel csak a megjelent kommentek alapján vonom le a következtetést, elfogult vagyok -, hogy városunk súlyos mentális deficitben szenved. Aminek kezelése sokkal sürgetőbb feladat a jövőnk szempontjából, mint minden sarokra rendőrpárt állítani, a BTK-t módosítani vagy egy régi erőszakszervezetet újra felállítani.
