2025.11.30. (vasárnap)

Elfelejtett asztalok 2.

Elfelejtett asztalok 2.

Dátum:

K. Zsolt: A mi házunk előtt is volt ilyen betonasztal. Amihez hol a nagyobb srácok, hol meg a fateromék nem engedtek oda, mert ők ütögettek. Aztán középiskolásként már nem is akartunk pingpongozni, mert inkább bandáztunk az asztaloknál. Ha ránézek ezekre, nekem az első csók meg az első cigi jut róluk eszembe. Sajnálom.   T. Bandi: […]

K. Zsolt: A mi házunk előtt is volt ilyen betonasztal. Amihez hol a nagyobb srácok, hol meg a fateromék nem engedtek oda, mert ők ütögettek. Aztán középiskolásként már nem is akartunk pingpongozni, mert inkább bandáztunk az asztaloknál. Ha ránézek ezekre, nekem az első csók meg az első cigi jut róluk eszembe. Sajnálom.

 

T. Bandi: Jó sok nyári záport vészeltünk át alattuk. És persze pingpongoztunk is, sokat. Klassz volt nagyon.

 

K. Zsolt: Ja, még annyit, hogy az öcsémék már nem is nagyon pingpongoztak rajtuk. Nekik az az asztal volt a vár, meg a bunker, meg minden. Az egész nyarat ott töltötték.

 

F. Bea: Az Adyn levő asztalokon még ma is szinte naponta ütögetnek fiatalok, gyerekek.

 

J. János: Tisztelt Szerkesztő! Szórakoztat, amikor ezeket a régi dolgokat el

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Két szökőkút kapcsán

A Verseghy parkból nagyjából ötven éve eltűnt második békás szökőkútról szóló cikkre sokan reagáltak. Zombory Lajosról is szó került, ezeket idézzük.

Önreflexió

A legvalószínűbb: az illetékesek nem olvasnak blogSzolnokot. Vagy olvasnak, és azért nem tesznek semmit, mert a blogSzolnok szóvá tette. Mindkettő jobb magyarázat, mint a felháborító szembecsukás.

Sportemlék

Egy példa, hogy néha jól is elsülhet, amikor a blogSzolnok Facebook-követői csak a közösségi oldalra kirakott fotót nézik, és azt kommentelik. Ezúttal a néhai Sport cukrászda miatt.

Szomorú vendégek

Az egyik szemem sír, a másik nevet. Sír, mert a Tündéről írtakat mások is visszaigazolják. Nevet, mert vannak még emlékek és értékek, amik közösek.