K. Zsolt: A mi házunk előtt is volt ilyen betonasztal. Amihez hol a nagyobb srácok, hol meg a fateromék nem engedtek oda, mert ők ütögettek. Aztán középiskolásként már nem is akartunk pingpongozni, mert inkább bandáztunk az asztaloknál. Ha ránézek ezekre, nekem az első csók meg az első cigi jut róluk eszembe. Sajnálom.
T. Bandi: Jó sok nyári záport vészeltünk át alattuk. És persze pingpongoztunk is, sokat. Klassz volt nagyon.
K. Zsolt: Ja, még annyit, hogy az öcsémék már nem is nagyon pingpongoztak rajtuk. Nekik az az asztal volt a vár, meg a bunker, meg minden. Az egész nyarat ott töltötték.
F. Bea: Az Adyn levő asztalokon még ma is szinte naponta ütögetnek fiatalok, gyerekek.
J. János: Tisztelt Szerkesztő! Szórakoztat, amikor ezeket a régi dolgokat előveszi, és elfogult szeretettel ír róluk. Ne haragudjon, hogy ilyesmivel zavarom, de ezekről az asztalokról nekem egészen más jut eszembe. Az Adyn, az elsőn laktunk, három műszakba jártam a vegyibe melózni, és hatalmas élmény volt, amikor nyáron, nyitott ablak mellett, az ütemes pattogásra ébredtem.
R. Ferenc: Az Ady 16. és 18. között még megvannak az asztalok. Ott tanultunk meg paladarabokkal pingpongozni a 70-es évek végén.
S. Ferenc: Kedves BlogSzolnok! Javaslom, ismét tegyen egy sétát a Kun Béla körúti – nekem már csak az marad – házak mögött, és találni fog egy másik sportághoz köthető, elhagyott asztalokat. Amikor még volt kultusza a sakknak, talán használták is ezeket. Mond még magának valamit Portisch Lajos neve?
