2025.11.30. (vasárnap)

Élmény volt a reggel

Élmény volt a reggel

Dátum:

Dobjunk fel a közösségi oldalakra valami vaskos poént, hogy az állami szerveknek már megint nem sikerül megbirkózniuk pár centi hóval meg egy kis széllel. Aztán bújjunk vissza a jó meleg paplan alá, és ott hallgassunk arról, hogy mi van a saját portánk előtt. Reggeli bukdácsolás Szolnokon.

Hét óra után nem sokkal úgy nézhettem ki a Baross utcán támolyogva, mint aki Holle anyóval volt a tavaszköszöntő buliban, és együtt karmoltunk be az öreglánnyal annyira, hogy szétszaggattuk az összes dunyhát. A moszkvai Balsoj balett-társulata pedig simán szerződést ajánlott volna, ha látja a belváros és a vasútállomás között előadott magánszámomat. Azok a szökellések, egy lábra érkezések, majd abból megoldott indítások és az utolsó pillanatokban visszafogott piruettek a Hattyú halálának első szereposztására jogosíthatnának.

Pedig csak egy télivé lett tavaszi napon szerettem volna gyalog kijutni az állomásra. Ami nem azért sikerült kalandosra, mert a mémre érdemes állami szervezetek nem találják az összefüggést saját feladataik és az időjárási viszonyok között. Nem állítom, hogy a főközlekedési utak tisztára voltak takarítva, sőt a zebrák környéke pontosan úgy nézett ki, ahogy autós emberektől elvárható, ám az igazi gondom mégsem ezzel volt. Hanem a magán házak előtti járdákkal.

Az ingatlan-befektetőket például utálom. Nem azért, mert pénzből még több pénzt csinálnak. Hanem mert a befektetési céllal megvett ingatlanjaikra addig rá se hederítenek, amíg nem lehet a pénzes vevőkkel ott pogózni. Nyakig érhet a hó az összetört járdán, csuroghat a víz a dzsuvás kertjükből, potyoghat minden a romos házakról, ők nincsenek a közelben. Ilyenkor nem érdekli őket a telkük, csak majd amikor a szomszéd hozzájárulása kell az építkezéshez vagy a város gyors eljárása a befektetés megtérüléséhez. Hazudnék, ha gyors gazdasági fellendülést kívántam nekik ma negyed nyolc körül.

Az elkészült magánházak lakóinak többségét se tudtam ilyen korai órában a szívembe zárni. Persze, mi a francnak kell nekem hét óra után már a szolnoki utcákon kujtorogni. A magyar közösségi magatartás egyébként is az, hogy szerintünk a közösségnek minden akkor fontos, ha nekem fontossá válik. Ki a frászkarika kel fel azért korábban, hogy a háza előtt eltakarítsa a havat, ha ő sosem jár ott? Meg egyébként is, már mindenki elpakolta idénre a hólapátot. Holnap kitör a tavaszi szünet, nehogy már havat lapátoljunk. Esküszöm, a Madách út Jubileum tér útvonalon tapasztaltak alapján minden második szolnoki háztulajdonosnak ilyesmi járhatott a fejében.

Náluk csak a Baross utcai üzlet gazdáinak gondolkodása fárasztóbb a reggeli gyaloglás szemszögéből nézve. Nyugodt lélekkel gondolják ugyanis azt, hogy a bolt előtt akkor kell eltakarítani a havat, ha kinyitottak. Ha az kilenckor vagy tízkor van, hát azt követően fél órával. De persze megértem én, hogy a mai kereskedelmi felfogás azzal kezdődik, hogy az érdekel, aki bejön hozzám és nálam költ. Nehogy már közöm legyen ahhoz is, aki csak elmegy a boltom előtt. Hát van abból haszna a kereskedőnek? Nincs. De belőlem ezeknek a kereskedőknek egy darabig nem is lesz.

Én is utálom ezt a megbolondult Holle anyót. Bennem is felmegy a pumpa, ha nincsenek rendesen takarítva a közutak és a közterületek. Ám a ma reggeli kalandos séta után az én üzenőfalamon senki ne szapulja az adónkból hókotrókat, csak akkor, ha a maga portája előtt már rend van. Mert hát, hogy jövök én a Hattyúk tavának első szereposztásához?

(A fotók nem ma reggel készöltek, csak illusztrációk!)

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

A kádári hagyaték

A piac parkolójának kiengedő sorompója előtt szombaton reggel az üzemeltető képviselőjével vitatkozva kijelenteni, hogy az ingyen parkolás az nekünk jár, ezért nem vagyunk hajlandóak fizetni, miközben pillanatok alatt tíz autó torlódik fel mögöttünk - az mi?

Szubjektív búcsú

Nem tudhatom, hogy évek, pláne évtizedek távlatából mire emlékszünk majd 2022-ből, benne Szolnok tavalyi évéről. Abban azonban biztos vagyok, hogy senki sem szeretett volna ilyen évet, miként abban is, hogy egy év minősége rajtunk is múlik. Szubjektív, szolnoki fókuszú visszatekintő 2022-re.

Munkára a voksomért!

Tessék nekem ígérni és megmutatni, hogy eddig mit tetszettek csinálni! Nem a választások előtt néhány héttel, hanem az addig hátralévő öt-hat hónapban. Mert felelősséggel akarom eldönteni, hogy kire, kikre bízzam a város irányítását.

Segítségkérés

Érdekes kis kiadvány akadt a kezembe Szolnokról. A lassan négy évtizeddel ezelőtt megjelent könyvecske több olyan emléktáblát és műalkotás említ, amelyekről vagy soha nem hallottam, vagy már nem láthattam. Ezek felkutatásához kérnék segítséget ebben a rendhagyó blogban.