Persze az más kérdés, hogy mit hirdet. Mármint nekünk, akik a felnyalt tacepaóknak sem kihelyezői, sem célcsoportja nem vagyunk. Nekem például azt hirdeti, hogy Szolnok utcáinak nincs gazdája, a közterületeinken bármit meg lehet következmények nélkül tenni. Pedig egy kis odafigyeléssel, ezek nélkül a szemetek nélkül, picit szebb lehetne Szolnok.

A belvárosi templommal szemben gyönyörűen felújítottak egy régi szolnoki házat. Az utcafrontra tetszetős ereszcsatornákat tetetett az építtető. Hiba volt? Nagy a baj, ha igen. Mert a hiba nem nála van. Ha el akarták lopni, miért hagyták félbe? Ha csak rongálni akartak, miért nem tört el a kezük? Hol a hiba?

Szellem járja be Szolnokot (is). A gazdátlan, elengedett, magára hagyott, csomagolóanyagokból lett szemét szelleme. Nincs az a jól működő köztisztasági vállalat, lelkes és energiáiból kifogyhatatlan civil kezdeményezés, amely elűzhetné ezt a szellemet. A tavasz és a nyár majd csak elfedi, de köztünk marad. Mert a fejekben lévő szellemnek kellene előbb alaposan megváltoznia, hogy aztán a szemét szelleme eltűnjön... Például az utak menti bozótosokból.

Ültess egy fát, és nem éltél hiába. És, aki kitör egy fát? Vagy négyet? Mint például az Aradi tizenhármak kopjafái közelében. Miért?