2025.08.27. (szerda)

Élő Kossuth teret!

Élő Kossuth teret!

Dátum:

Le kell szögeznem: messzemenőkig támogatom a kereskedői szabadságot, védendőnek tartom a tulajdonhoz fűződő mindenféle jogokat, ugyanakkor nagyon szeretem a Kossuth teret, ami valóban Szolnok szíve, és még inkább az lehetne, ha jobban dobogna.

kossuthter_400Nem tudok úgy átmenni a Kossuth téren, hogy ne jusson eszembe: ez a tér Szolnok változásának barométere. Szerintem egy magára valamit is adó város főterének minimum így kell kinéznie, és vitaképtelennek tartom azokat, aki vissza akarják vezetni ide az autóforgalmat.

Ez a tér szép. Csak éppen sokszor élettelen. Pedig ennek a térnek az év minden napján, a napok minden szakában élnie kellene. Akkor is, ha éppen nincs itt valami rendezvény. Vagy főleg akkor, amikor nem ünnepelünk, hanem csak hétköznapi módon élünk, és a várost használjuk.

A Kossuth tér – ami számomra a Szapáry utcai kereszteződésnél kezdődik és a Megyeházáig tart – ehhez ideális terület lehetne. Sétálóutca, árnyas fák, parkok, padok, szobrok, szökőkút, összefüggő és egymástól mégis elváló terek, közösségi intézmények, idegeneknek mutogatható látványosságok. A Kossuth tér kiállt azért, hogy használjuk. De csak kiáltozik, mert mintha ezt nem akarná meghallani senki.

Ahhoz, hogy ez a tér élő legyen – szerintem – éttermek, fagyizók, kávézók és galériák kellenének. Nem pedig olcsó bálás ruha boltok, filléres kacat árudák, betapétázott kirakatú ABC-k, bankok, és üresen álló üzletek.

Semmi bajom nincs azzal, ha valaki bálabutikot nyit, vagy ilyen helyen vásárol. Ugyanakkor nem hiszem, hogy ezeknek a boltoknak egy város főterén lenne a helyük. Mert mit vonzanak az ilyen boltok? Hasonló üzleteket.

Semmi bajom azzal, ha egy bank a főtérre költözik – ideiglenesen, vagy állandóra. De akkor ott a legjobb arcát mutassa a járókelők felé. Megértem én, hogy az ABC eladóterében minden négyzetméter számít, és macerás dolog a szép kirakat, de hát nemcsak vásárlók, városlakók is vagyunk.

A város közepén hónapok óta üresen álló üzlethelyiségek viszont megmagyarázhatatlanok. Persze magántulajdon, meg kinek mi köze ahhoz, hogy mennyiért adja valaki ezeket bérbe. Szerintem azonban mindez nem magánügy, a város főtere ugyanis közügy. Ha rajtam múlna, olyan extra adóval sújtanám az üresen álló üzlethelyiségek tulajdonosait, hogy mindjárt lentebb mennének a bérleti díjjal. És, hogy végképp ne legyek népszerű a városban, még arról is rendeletet alkotnék, hogy minek van és minek nincs helye a főtéren. Állatvásárt se lehet bárhol rendezni, tehát nem igaz, hogy nem lehetne ezt is szabályozni.

A Kossuth tér szép és szerethető. De én itt ebédelni szeretnék. Nem egyetlen helyen meg egy talponállóban. A város legjobb éttermeiben, tavasztól őszig a térre kitett asztaloknál. A téren akarok fagyizni, és itt akarom megkóstolni a város összes cukrászának remekeit. Kávézni akarok. Figyelem! Már reggel hétkor is. A klasszikus kávéház ugyanis nem tízkor nyit. És galériát is szeretnék, lehetőleg nem egyet, hanem sokat, mert ha már van Művésztelepünk, akkor miért nem lehet a főtéren ebből látni valamit.

Sokat akarok? A hétvégi hagyományos piacról – nem a nagybaniról hozott és helyben terített alternatív tescóra gondolok – még nem is beszéltem. És a spanyolviaszt sem találtam fel. Mert mindez máshol létezik. És itt is fog, mert a Kossuth tér ezért kiált. Halló!

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Számlával a duplája

Az egész azzal kezdődött, hogy a szolgáltató jelezte: nyolc évvel a beköltözésünk után ki kell cseréltetni a vízóránkat. Mert lejárt valami szavatosság, és ha nem veszünk újat, meg nem plombáltatjuk le, akkor a jövőben a fogyasztásunkat a társasháznak számlázzák ki. Megtörtént.

Mit üzen az Adóhivatal?

Az álmoskönyvek szerint a jövőre nézve semmi jót nem jelent az Adóhivatalt cseszegetni, mert K-Európában ez az ő privilégiumuk az adózókkal szemben. Én meg úgy gondolom, az Adóhivatalt az adómból tartjuk fenn, a szolgálatunkra szegődtek, tehát megengedhetetlen a kupleráj.

Normandia a miénk is

Tudom, hogy négy nappal a Szolnokot ért legsúlyosabb légitámadás hetvenedik évfordulója és két nappal a Trianoni döntés 94. évfordulója után nehéz a világtörténelmet formáló D day-ről, azaz a normandiai partraszállás kezdetéről beszélni. Ám szerintem szükséges. Szolnokon is.

Szolnok, 1989. június 16.

Visszagondolva arra a negyedszázaddal ezelőtti péntekre, Szolnokról nézve, és inkább az érettségire koncentrálva, egyáltalán nem volt egyértelmű, hogy miként jutottunk el Nagy Imréék újratemetéséig, az meg pláne nem, hogy milyen fordulat előtt áll az ország, és mi lesz június 16-a után.