Tudom, az élet akkor is megy tovább, ha egy emléktábla vagy köztéri alkotás eltűnik a helyről, sőt, azt is elfogadom, vannak ennél fontosabb dolgok. Ugyanakkor azt gondolom, egy magára kicsit is adó város nem engedheti meg magának, hogy múltjának és kultúrájának ezen apró darabjai elvesszenek. Talán, mert nem vagyunk barbárok, meg ennyivel tartozunk is az utánunk következő generációknak, főleg, hogy a veszélyeztetett emlékeket az előzők hagyták ránk.
Ezért se tudok napirendre térni a néhai Szapáry úti – születéskori nevén Ságvári, lánykorin meg Borostyán – művelődési ház nagyterméhez vezető, oldalsó bejárat fölött bő ötven éven át látható Tánc – máshol Táncolók – dombormű elpusztítása felett. Andrássy Kurta János alkotása akkor semmisült meg, amikor apartmanházzá alakították az egykori művházat. Állítólag bontás közben leesett, összetört és a kukában végezte. Felelősséget senki sem vállalt a képzőművészeti alkotós elpusztításért, és persze felelősségre – vagy legalább kérdőre – vonás sem történt.
Remélem, nem jutott hasonló sorsra az a Kandó Kálmán arcképével díszített, 1988-ben elhelyezett emléktábla, ami pár éve még a Tallinn mozi falán volt látható. A táblát annak idején a TITÁSZ Szolnoki Üzemigazgatósága helyezte el, emlékeztetve a város villamosításának centenáriumára is. A helyszín kiválasztását az indokolta, hogy az 1975-ben átadott mozi hivatalosan a Kandó Kálmán téren áll. A filmszínház – ez a fényreklám is eltűnt az épületről – külső rendbetétele megtörtént, az állványokat elbontották, a munkások levonultak. Az emléktáblának viszont nyoma veszett. Bízzunk benne, hogy nem törték össze és nem burkolták le. Mert akkor még van esély arra, hogy visszakerüljön a néhai Tallinn mozi falára.
Várkonyi István sokkal jellegtelenebb emléktáblája esetében valamivel optimistább vagyok. Ez a róla elnevezett téren, a mellszobra mögötti ház falán volt látható eddig, ám a hőszigetelési munkák miatt leszerelték. Remélem, a társasház felújítása után ugyanúgy látható lesz, miként volt az elmúlt négy és fél évtizedben.
Kevésbé vagyok optimista a Bálvány utca egyik ugyancsak hőszigetelés alatt lévő házának falán látható „Szövterv” és „Jubileum Lakásszövetkezet” táblák kapcsán. Ezeknek egyrészt semmi művészi értékük nincs, másrészt lényegében olyan címtáblák, amelyek mára elveszthették értéküket. Ugyanakkor speciális lenyomatai annak a kornak, amelyben ez és a környékbeli házak épültek, és tulajdonképpen semmibe se kerülne megőrizni őket. Magunknak.
Bár, ahogy nyomtalanul eltűnhettek a pár éve elkeresztelt Sebestyén Éva köz végéről az utcatáblák, illetve senkinek nem jut eszébe a piac mellett, a Boldog Sándor István körúton pótolni a Molnárfecske-telepre vonatkozó táblát, a Bálvány utca esetében se tennék nagy összeget a megőrzésre. Egyébként, ha valaki nem tudná, Sebestyén Éváról – a szolnoki színház legendás művészéről – a régi főiskola mögötti, a Móra Ferenc utcát és a piacot összekötő átjárót nevezték el a halála évében. Szép gesztus volt, kis ünnepséget is rendeztek, csak éppen miként senkinek se jut eszébe, hogy ilyen utcatáblák eltűnhetnek, az se merül fel, hogy olykor ellenőrizni kellene a meglétüket. A Molnárfecske-telepre utaló tábla pótlásának elmaradására viszont nem tudok okot mondani, főleg, hogy fél méterre tőle az utcanév-táblát sikerült cserélni.