– Nehéz lehet úgy szervezni ezt a programot, hogy évről évre többekre kell emlékezni. Hogy áll össze a lista, amin az égi zenekarba távozott szolnoki zenészek vannak?
– Amikor az első koncertet rendeztük, még csak 17-en voltak ezen a listán, aztán a második évben talán hat vagy hét új név került fel rá. Tavaly viszont már 36, ráadásul csak később tudtuk meg, hogy Balczó Csaba, az Integrál egykori zenésze is meghalt. Idén már sajnos 47-en szerepelnek a plakáton úgy, hogy csak most szóltak, Farkas Peti sincs már közöttünk. Az első években még nekem kellett figyelnem, hogy ki nincs már közöttünk, az utóbbi időben viszont sokan szólnak, ha valakire emlékeznünk kell. Úgy tűnik, ez egyre többeknek fontos, amit az előző hétvégén rendezett beharangozó koncert is mutat.
– Ilyen eddig nem volt. Honnan az ötlet, hogy idén beharangozója is legyen a programnak?
– Tulajdonképpen a kényszer meg a szerencse szülte ezt a koncertet. Amikor elkezdtem szervezni az idei programot, volt néhány zenész meg zenekar, akik jelezték, hogy a július 15-16-ai hétvégén nem lesznek Szolnokon, de nagyon szeretnének fellépni. Pap Béla meg kitalálta, hogy a Hild téren úgyis ott a foci VB-s helyszín, meg van egy elfeledett fény- és hangtechnika egy raktárban, tehát csak egy színpadot kell összedobnunk. Így csak fedés nem volt, de egyébként tökéletesen szólt minden, és nagyjából 200-250 ember volt kint a téren, ahol a Robinson Cirkusz például először mutatta be ilyen nagy közönség előtt az új lemezét.
– Másik újdonság a péntek délután, az Aba-Novák Tabák Galériájában nyíló kiállítás. Mi lesz ezen látható?
– A kiállítás alapja az az 1600 fotó, ami Szolnok elmúlt hatvan évének könnyűzenei múltját örökíti meg. Ebből olyan hatvan-hetven képet fogunk kiállítani. Például azt az 1957 nyarán készült fotót, amin a Bergendy testvérek Rocky nevű zenekara látható, amikor még a Móricz-liget elején álló, régi Aranylakat halászcsárdában játszottak. Az 1956 decemberében alakult formáció ezzel a koncerttel futott be, hogy aztán a Sport presszóban és nagyon sok környékbeli településen is hatalmas sikerrel lépjen fel. De lesz kép az Integrálról is, illetve minden olyan, egykor népszerű szolnoki együttesről, amelyek meghatározóak voltak a város könnyűzenei életében. A képek mellett pedig különböző relikviákat is bemutatunk, például Rónaszéki Tibor 1965-ös gitárját, Ács Laci kuriózumnak számító hangszerét, vagy éppen a házilag 15-16 gitárt készítő Münnich Károly egyik munkáját. De emellett ott lesz a Pop Consort 1972-es Ki Mit Tud?-on kapott 2. helyezettnek járó díja is.
– A fő attrakció azonban a két napos koncertsorozat lesz. Hány zenekar lép fel, és őket hogyan válogatták?
– Huszonhárom olyan zenekar lép fel, akik vagy szolnokiak, vagy valamilyen módon szolnoki gyökerűek. Tulajdonképpen azt is mondhatjuk, hogy az Akikért a zene szól a helyi zenekarok fesztiválja, bár már nem tudtunk mindenkinek fellépési lehetőséget biztosítani, aki jelentkezik. Fontos szempont, hogy megmutassuk a múltat, de azért érzékelhető legyen a folytonosság is. Nem véletlen például, hogy mai formációk játszanak régi szolnoki zenekaroktól dalokat. Ahogy az sem, hogy igyekszünk a fiatalok felé is nyitni, mert jó lenne, ha a mai tizenéves generáció is ismerné a gyökereit, mert ezek nélkül semmire se megy egy város. Minden évben helyet adunk egy kezdő zenekarnak. Idén a 1LIFE léphet fel, akiknek ott voltam az első koncertjén, meg azóta jó néhányon, és látom, hogyan érik a csapat.
– Két nap, egy beharangozó nap, egy hetekig látható kiállítás. Ez már-már egy fesztivál. De mégis miből?
– Például az olyan önzetlen segítségekből, mint Pázsit Zsigáé, aki amellett, hogy fiatalokkal lép fel, az 51 és fél éves Integrál zenekarnak átengedte a próbatermét, sőt hangszereket is kölcsönzött, így színpadra állhat a legendás banda. De mondhatnám Vincze Kálmánt is, aki a Repró Nyomdában 3000 szórólapot csinált nekünk, vagy a plakátos céget, akiktől még mindig kedvezményesen kapjuk a helyet. Néhány éve az Aba-Novák Agóra Tiszaparti nyár rendezvénysorozatának a nyitó eseménye vagyunk, így a színpad-, hang- és fénytechnikát tőlük kapjuk. De támogat bennünket a Béres, Szolnok városa és idén először a Cseh Tamás Program is, így ahol kell, ott a már nem Szolnokon élő zenészeknek némi útiköltséget is tudunk fizetni. Mivel úgy tűnik, hogy az égiek is kegyesek lesznek hozzánk, és megszűnik a forróság, van esélyünk arra is, hogy minden eddiginél többen legyenek a Hild téren a hetedik Akikért a zene szól koncerteken.
