2025.10.14. (kedd)

Engedjenek a mozdonyfüstnek

Engedjenek a mozdonyfüstnek

Dátum:

Amennyiben szórakoztató és tartalmas hétvégi családi programra vágynak, olyanra, ahol korosztálytól függetlenül, mindenki jól érezheti magát, akkor ne hagyják ki az Aba-Novák Kulturális Központ vasúti kiállítását. A házban és a téren, a hosszú hétvégén, mindenkit megcsaphat a mozdony füstje.

11-vasut1_400Kortól függ, hogy kinek, mi tetszik. Én először a földszinti vasutas fotókiállításnál ragadtam le. Kicsit zsúfolt és a fények se kedvezőek, de a képek mindenért kárpótolnak. Nyakat nyújtani, leguggolni és közelebb hajolni is megéri. Még akkor is, ha némelyik kép visszaköszön egy-egy régebbi Indóház magazinból, vagy éppen valamelyik sajtófotó kiállításról. A képek technikai minőségét megítélni nem tudom, tartalmuk viszont első osztályú. Szociofotó, humor, riport épp úgy van köztük, mint csak vasútszerelmeseket megérintő.

Azt hiszem, ez a hely lehet az apuka vagy anyuka megőrző, amikor a srácok már kicsit több időt töltenek a galérián lévő játszóházban. Igaz, ott is el tudtam tölteni jó pár percet, még úgy is, hogy a famozdonyok nem hoztak lázba. A falakon ugyanis olyan gyerekrajzok vannak, amelyek alapján egy idegen azt gondolhatná, hogy minden magyar családban van legalább egy vasutas, vagy itt minden gyerek mozdonnyal és sínnel álmodik. Persze lehet, hogy az idegen nem is tévedne olyan nagyot.

A nagyterem előtti folyosóról is nehezen mozdultam. Igaz, nem az üvegfal előtt oda-vissza járó gőzös kötött le, mint a gyerekeket. Hanem a másik falon elhelyezett gőzmozdony kiállítás. Nem vagyok ezeknek az eszközöknek a szerelmese, nem is értek hozzájuk, idő kell még a téma feldolgozására. Csak akkor kezdjenek neki a magyar gőzmozdonyokat felvonultató tablók tanulmányozásához, ha a gyerekek már bementek a nagyterembe, vagy a földszinten maradtak a bábelőadáson, esetleg a buszpályaudvar felőli galérián matatnak a bábokkal.

11-vasut2_400Persze, nehéz megállni, hogy az ember ne a nagyterem száz méteres terepasztalát – bocsánat, modulját – bámulja hosszasan. Lenyűgöző. A látogató gyerekek szeme legalább annyira csillog, mint az irányítópultokat kezelő modellezőké. Engedjék el magukat egy-két pillanatra, és hallgassanak bele a beszélgetésükbe: Szatymazt elengedtem, a Dacia jöhet! Megszállottak.

És ne legyünk igazságtalanok. Ha a szegedi és a veresegyházi modellezők hatalmas terepasztalát megnéztük a színházteremben, menjünk le a földszinti klubhelyiségbe, mert ott meg a szolnokiak mutatják meg, hogy mit tudnak. Mondjuk, nem vagyok egy keze kész ember, ettől függetlenül sokszor álmodoztam már vasúti terepasztalról, de az meg nem fordult a fejemben, hogy egy koszos ipartelepet építsek fel miniben. Nézzék meg, milyen jól mutat!

11-vasut3_400Csak akkor szánjanak néhány órát az I. Szolnoki Országos Vasútmodell-kiállításra az Aba-Novák Kulturális Központban és a Hild téren, ha előtte megfogadják, hogy a gyerekkel együtt ismét gyerekek tudnak lenni, és annyi időt töltenek ott, amennyi jól esik, nem rohannak. Ugyanis az első tavaszi jó időben biztos, rengeteg gyerek vár majd arra, hogy felülhessen a Hild téren robogó kerti vasútra. Ne rontsák el se a maguk, se a gyerekük örömét azzal, hogy rohannak.

Menjenek, legyenek egy kicsit gyerekek, vagy ha úgy jobb, vasútőrültek. Mert volt már Szolnokon sok modellkiállítás, de ekkora és ennyi kiegészítő programmal, még soha.

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Van valami a Tiszában

Kell lennie valaminek egy olyan magyar filmben, amit alig reklámoznak, mégis tizenketten váltanak rá jegyet vasárnap este a Tisza moziban. És szerintem, aki látta a Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című alkotást, nem bánta meg.

Színház a fák alatt

A Szolnoki Művésztelep fái alatt színházi előadást nézni akkor is szórakoztató, ha a szereplők amatőrök vagy éppen profik. A városból pedig annyi lehet a tiéd, amennyit ismersz és használsz, ha pedig szerencséd van, élvezel. Az ArtJáró miatt újra sokunké lett a Művésztelep.

Nem halhatunk bele

Egy fiatal lány párkeresésének kalandos történetét többféleképpen is el lehet mesélni a filmvásznon. Szerencsére olyan szórakoztató módon is, ahogy Ujj Mészáros Károly teszi a Tisza moziban is látható Liza, a rókatündér című filmjében. Csak azt nem értem, miért kellett ehhez nyolc év.

Nézzenek Önök is Béres-filmet!

Féltem tőle. Elsősorban a rendező és a producer korábbi munkái miatt. Másodsorban meg azért, mert nálunk nem szoktak sikerülni a saját hősöket bemutató filmek. Ám a Béres Józsefről szóló A feltaláló esetében, mintha megtört volna az átok. Izgalmas, szórakoztató és szép mozi lett.