2025.12.1. (hétfő)

Építkezés a Beloianniszon

Építkezés a Beloianniszon

Dátum:

(NYI) A hatvanas évek első felében folyamatosan építhették és korszerűsíthették a szolnoki közműveket. Legalábbis erre utalnak azok a dátumozott, fekete-fehér felvételek, amelyek bő ötven éve örökítették meg a munkákat. Például a Beloiannisz úton, ahol előbb csatornáztak, aztán meg aszfaltoztak.

(Nyári ismétlés /NYI/: Ez az írás 2016. április 12-én jelent meg először.)

Ha a gondos fotós nem írt volna a dátum mellé helyszínt is ennek a képnek a hátuljára, akkor is fel lehetne ismerni, hogy ez a felvétel a mai Eötvös téri körforgalomnál készült. A bal szélen ugyanis felismerhető a Konstantin iskola – 1964 áprilisában, amikor ez a felvétel készült, Beloiannisz – jellegzetes tornya, illetve a szolnoki Antikváriumnak évtizedek óta otthont adó épület, és a mellette ma is álló díszes bérház. Ez utóbbiban, a kiolvasható feliratok szerint, akkoriban nemcsak fodrászat üzemelt, de a Bőripari KTSZ (kisipari termelőszövetkezet) valamilyen egysége is.

A díszes bérház előtt bő fél évszázaddal ezelőtti közlekedési eligazító táblákat is felfedezhetünk. Viszonylagosan nagy számukból pedig egyértelműen kiderül, hogy 1964-ben, az Eötvös tér a 4-es főút egyik fontos városi csomópontja volt. Aminek a képen látható alapos feltúrása azért okozhatott némi felfordulást a közlekedésben.

Az ismeretlen fotós a kép hátuljára nemcsak dátumot és helyszínt írt, de azt is jelölte, hogy a felvétel készítésekor éppen csatornázási munkák folytak. (Feltételezem, ennek a megörökítése volt a feladata.) A kép előterében lévő, ívelt tetejű kulipintyót elnézve, nem is rövid ideig. Hogy itt éppen mit csinál a bal szélen látható három munkás, el nem tudom képzelni, pedig tényleg érdekelne, mi célt szolgálhattak azok a kazánszerű, kerekes szerkezetek, amelyek a felvétel közepén füstölögnek. Azon kívül, hogy valamit melegen tarthattak.

Lehet, hogy aszfaltot. Bár egy öt hónappal később, lényegében ugyanott, de más szögből készült felvételen látható gépről, ezt inkább el tudom képzelni. Főleg, hogy a fotós, ebben az esetben, a dátum és a helyszín mellett az aszfaltozás szót írta még az előhívott kép hátuljára. Amin a három, utat foltozó munkás, illetve a traktor vontatta monstrum mellett a legendás Sport presszó épületét is láthatjuk. A gép és a fák mögött pedig ott vannak a ma is álló házak, amelyek közül a kép bal szélén lévőben ekkor már bő évtizede a 70-es, később Gólya néven emlegetett ABC üzemelt. Előbbi nevét – állítólag – Sztálin születésnapján kapta, utóbbit pedig a tér ellentétes oldalán egykor álló kocsmától orozta.

A megörökített gépet egyébként sűrűn használhatták akkoriban Szolnokon. Az ismeretlen fotóstól ugyanis előkerült egy olyan, ugyancsak 1964. szeptemberi felvétel is, amin ugyanez a szerkezet a Kossuth téren, a Múzeum épülete előtt látható munka közben. Azzal a különbséggel, hogy a kéménye felállított állapotban van, oldalán pedig ott sorakoznak azok a fahasábok, amikkel az aszfaltot vagy a bitument melegen tarthatták a korabeli szakik. Már csak arra lennék kíváncsi, hogy a pótkocsis szerkezet elején látható bódé mire szolgálhatott. A melósok utaztak ott, kormányozni kellett onnan a kerekeket, avagy rossz idő esetén esőbeállónak használhatták a különböző helyekre kirendelt dolgozók?

(Köszönet a képekért Papp Bélának)

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

A Kossuth tér az 1970-80-as években

Talán nem túlzás azt állítani, hogy az 1970-es és 1980-as években alig változott valami a szolnoki Kossuth téren. Inkább befejeződött az az átalakítás, ami a hatvanas években indult, hogy aztán a késő Kádár-kor punnyadtságában csordogáljanak a napok. Képes sétánk utolsó része.

Vendégposzt: Merengés

Merengő Krisztus. A szobor már 1800 óta áll a Madách utca és a Templom utca találkozásánál. Gyerekkoromban, az 1960-as években még Szomorú Jézus szoborként ismerték a szolnokiak. Csicsman György írása.

Utcasoroló (119.): Számok nélküli Szigony

Szolnok egyik közel háromszáz éves utcája, aminek azonban ma már egyetlen lakója sincs, holott nyolc kapu is nyílik róla. Csak a hatvanas évek elején lett nyílegyenes, korábban derékszögű utca volt. Ma már a Templom utcát és a Tiszaparti sétányt kötő össze a rövidke Szigony utca.

Lengyelpiac

A lengyelpiac a nyolcvanas években maga volt a csoda, a nehezen beszerezhető nyugati javak lelőhelye. Legalábbis így emlékszem arra a kavalkádra, ami eleinte a Csáklya utcában működött. Hogy miért lengyel? Mit lehetett ott kapni? És mi volt ebben a poén? 25 év alatt érthetetlen.