(Téli ismétlés. A cikk először november 12-én jelent meg.)
Sok szó esett már ezen az oldalon a lerombolt régi szolnoki házakról. Csak néhány példa: Madas-ház, Nerfeld-palota, Steiner-ház, a Hitelbank egykori szecessziós épülete. Talán ennél is többször írtam a még álló, ám funkciójukat vesztve pusztuló, a városképet csúfító épületekről. A tárházról, a régi állomásról, vagy legutóbb az egykori MHSZ Verseghy úti épületéről. Mivel szerintem a települések olyanok, mint az élő szövet, természetes, hogy épülnek – fejlődnek – és pusztulnak, így alapvetően nincs azzal semmi gond, hogy bizonyos házak eltűnnek. Az azonban fáj, amikor értékes épületek maradnak magukra, esetleg éppen azért, mert valakiknek jobban megéri hasonló funkciójú házat építeni, mint egy régit megmenteni. Ezért öröm számomra sorra venni olyan építményeket, amelyeknek sikerült új feladatot találni.
Ebből a szempontból az egyik legérdekesebb újrahasznosítás a régi városi rendőrkapitányság börtönszárnya, a Sütő közben. Az építmény a Szapáry úti romantikus palotához lett hozzátoldva, szerintem valamikor a hatvanas években. Az L alakú házrész egyik szárnya a Szapáryn szomszédos bérháznak támaszkodik, a másik pedig a Sütő közre merőleges. A kilencvenes évek végéig, a Sütő köz felől kőfal kötötte össze a rendőrség régi és ezen új szárnyát. Aki nyáron, esténként erre járt, olykor hallhatta a fogvatartottak duruzsolását.
Miután a városi kapitányság kiköltözött a Tallinn városrész egykori szovjet laktanyájába – ez az újrahasznosítás is megérne egy cikket -, a belvárosi épület és a fogda funkcióját vesztette. Nem tudom, kinek jutott eszébe, hogy a sötét folyosókról nyíló, az udvarra néző helyiségekből irodákat alakítson ki, de szerintem jól tette. Nem azért mert esztétikailag szép épületről van szó, hanem mert kicsit kellemesebb ezeket az irodákat nézni, mint a Sütő köz másik oldaláról látszó, egykori Nemzeti mozi pusztulását.
Bizarr, de egy percig sem megvetendő újrahasznosítás a belvárosi Tisza-híd felhajtója alatt, az egykori nyilvános wc-ből kialakított kocsma. Nem tudom, mennyire lehetett forgalmas az egykori illemhely, ahogy azt sem, ki működtethette. Csak tippelem, hogy a Verseghy park közelsége magyarázhatta a kialakítását. Őszintén megmondom, ha ma valaki azt mondaná, hogy egy korábbi nyilvános wc helyén, ráadásul egy forgalmas hídfeljáró alatt akar vendéglátóhelyet nyitni, kiröhögném. Az idő azonban az ötlet gazdáját igazolta. Amint pár hete írtam, a belváros egyik legnépszerűbb kocsmája, ami előtt mindig ücsörögnek néhányan.
Ha bizarrnak és érdekesnek nem is, furcsának mindenképp nevezhető a Fehérház előtti egykori aluljáró, ugyancsak vendéglátó-ipari célú újrahasznosítása. Sokan emlékeznek még, hogy a hetvenes évek elején, a négyes főút rekonstrukciója során épített aluljáró egykor Szolnok büszkesége volt, mint a város, de talán az egész Alföld első, ilyen jellegű közlekedési műtárgya. Hogy az egyébként az egész városon áthömpölygő, több lámpával megakasztott forgalom valóban indokolta-e a megépítését, nem tudom, de gyanítom, hogy inkább a presztízs volt a fő motiváció. Pláne, hogy még aluljáró korában is sokan inkább elkerülték, és átvágtak a négysávos úton keresztbe.
A legszimpatikusabb újrahasznosítás címet azonban nem ezeknek, hanem a Tófenék úton lévő egykori fűtőháznak adnám. Az Ady Endre útra merőleges, a piac felőli első tízemeletes mellett álló, kívülről kétszintes épület egykor, szerintem a környék lakásainak melegéről gondoskodhatott. Legalábbis emlékeimből, illetve az épület és a tízemeletes között ma is nyújtózkodó kéményből erre következtetek. Nem tudom, mikor vesztette el eredeti funkcióját, ahogy azt sem, ki volt az a szolnoki viszonylatban kreatív építész, aki belevágott az átalakításába. Mert maradhatott volna a város közepén egy igénytelen, ipari épület is. Így viszont egy társasház benyomását keltő, alul igényes üzleteknek helyet adó épület lett.
Sorsát tekintve, kicsit hasonló a Madách és a Mészáros Lőrinc utca közötti, a nagyposta mögött álló, egykori MATÁV telefonközpont barna épülete. A nyolcvanas évek közepének egyik legfontosabb beruházására emlékeztet, ami lehetővé tette, hogy Szolnok tragikus telefonellátottsága viszonylag gyorsan javuljon. Igaz, arra talán senki nem számított, hogy a korábbiakhoz képest nagysebességű javulásnál is irtózatosabb sebességgel változik majd a telefonálás technológiája, ami két évtized elteltével részben feleslegessé teszi az épületet. Ám ennek nem az lett a következménye, hogy az épület kiürült és elkezdett lepusztulni. Új funkciókat kapott. Néha olyan élet van körülötte, és olyan hangok hallatszanak ki belőle, mintha egy művelődési vagy közösségi ház, netán sportközpont lenne. Ebben az esetben se tudom, hogy ki a megmentő, a magam részéről azonban gratulálok neki.
