2025.11.30. (vasárnap)

Ez a dal lett a végső?

Ez a dal lett a végső?

Dátum:

Ezt a felvételt 1988 tavaszán készíthette Nagy Zsolt, a megyei napilapnak akkor már bő negyedszázada dolgozó fotóriporter. Elsőre legyinthetnénk, hogy nem túl érdekes kép, amin valahol több száz ember álldogál, ha a némi történelmi tapasztalattal rendelkezőknek nem csengene a fülébe az Internacionálé. És, ha nem csodálkoznánk rá az Agóra egykori, vagyis eredeti színháztermére.

Ezt a felvételt 1988 tavaszán készíthette Nagy Zsolt, a megyei napilapnak akkor már bő negyedszázada dolgozó fotóriporter. Elsőre legyinthetnénk, hogy nem túl érdekes kép, amin valahol több száz ember álldogál, ha a némi történelmi tapasztalattal rendelkezőknek nem csengene a fülébe az Internacionálé. És, ha nem csodálkoznánk rá az Agóra egykori, vagyis eredeti színháztermére.

E felvétel értéke részben abban rejlik, hogy bár nem ezzel a céllal készült, mégis megőrizte az 1979-ben, a Nemzetközi Gyermekévben átadott Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ (MMIK) – Szolnok máig legérdekesebb középülete – nagytermének, avagy színháztermének eredeti belsejét és elrendezését. A kevésbé fiatalabbak még emlékezhetnek, hogy az átadást követő másfél évtizedben a színpad az épület hossztengelyével párhuzamosan volt elhelyezve, miután az öltözők és a kiszolgáló helyiségek a Centrum felé lévő udvarra néztek. Ennek megfelelően a nézőtér minden oldala a Hild tér felőli ajtókon át volt megközelíthető, azaz nemcsak a nézőréti balról lehetett bejutni. Ennek további előnye volt, hogy nagyobb érdeklődés esetén a folyosóról nyíló összes ajtót ki lehetett tárni, így az üvegfal elől is beláthattunk a terembe. Ez azt is jelentette, hogy az ezen a képen nem látható színpad körülbelül kétszer olyan széles volt, mint a mai.

Ott pedig, ahol jelenleg, a színpadi rálátás szempontjából egy elég szerencsétlen karzata van a teremnek, egykor technikai helyiségek sorakoztak. Azaz a felvétel tetején végigfutó fehér falban lévő, fura alakú ablakok mögött voltak a világosítóknak, a hangosítóknak, de még a vetítőknek is a helyük. A terem két rövidebb oldalán – azaz a mai színpad és a nézőtér mögött – pedig talán két teljesen egyforma (ebben nem vagyok biztos) kerámia faliképet láthattunk. A három különböző méretű, domború és homorú felületű, középen lyukas elemekből kirakott alkotások engem stilizált madarakra emlékeztettek, és hosszasan tudtam nézegetni őket egy-egy unalmasabb előadás alkalmával.

Feltételezem, hogy a Nagy Zsolt által megörökített esemény résztvevői között is voltak páran, akik olykor azokat a falakat bámulták, ám ezt senkinek sem merték elárulni. Merthogy ez a felvétel az 1988 tavaszi, megyei pártértekezletet örökítette meg, amiről csak utólag derült ki, hogy lényegében a rendszerváltás nyitányának is tekinthető. A megyei értekezletek után rendezett országos tanácskozáson ugyanis az állampárt reform kommunistái kiszorították a hatalomból az ortodoxokat, Kádárból pedig feladat és hatalom nélküli pártelnököt csináltak. Bár az eredeti cél nem ez volt, a két kongresszus közé beékelt értekezlet mégis új irányt szabott az ország történelmének, és például egy évvel később már munkaszünet nap volt március 15-e, másfél év múlva meg az ország nevéből eltűnt a „nép”, és maradt a köztársaság.

Amit persze a Szolnok megyei – a Jász-Nagykun-Szolnok elnevezést is majd csak két évvel később hozták vissza – küldöttek még semmit sem sejthettek az MMIK-ba összehívott pártértekezlet elején. Amikor, a korabeli koreográfiának megfelelően, a felállva énekelt Internacionáléval indult a szeánsz, amiről Nagy Zsolt képe is készülhetett.

Hogy harminc évvel később elmondhassuk róla: két szempontból is kordokumentum. Egyrészt megőrizte az Aba-Novák Agóra régi szárnyában lévő színházteremnek az eredeti belsejét, másrészt dokumentálta az állampárt utolsó megyei pártértekezletét, és annak résztvevőit.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

A szép híd kiskerttel

Szolnok első vasból és betonból épült közúti Tisza-hídja az első újjáépítését követően is kedvelt képeslap téma volt. A mellékelt anzikszhoz használt fotó érdekessége, hogy a híd mellett annak a torkolathoz közelebb eső tövét is megmutatja. Ott, ahol ma a Tisza Evező Egylet csónakháza áll, egykor kiskerteket műveltek.

Az iskolasor nyolc évtizede

Rövidebb ideig tartott, és talán nem is fénylett olyan szépen, mint az első, de a Baross utcai iskolasor épületeit elnézve mégsem tűnik túlzásnak Szolnok második aranykorának nevezni a húszas-harmincas éveket. Természetesen, ezen a képeslapon nem a polgári leányiskola látható.

Szolnok korzója a húszas évek végén

Elsőre talán semmi különös, csak egy újabb képeslap Szolnok egykori korzójáról. Kicsit jobban megnézve azonban kiderül például, hogy a húszas években a Szapáry úton működött Acsay Lajos vendéglője, az Ipartestület székházában meg az Adriai Biztosító, a Nemzetiben pedig egy mozi.

Az Album 317. képe

Az ünnepek körüli munka- és szabadnapok átrendezése miatt a blogSzolnok szempontjából ez hétfő szombat. Ha pedig szombat, akkor illik új képet feltölteni az Album rovatba. Éppen 317. alkalommal. Egy olyan képeslapot választottam - szerintem 1908-ból -, ami jól mutatja, mit lehet szeretni ezeken a régi felvételeken.