2025.11.30. (vasárnap)

Fájó emlékek mementói

Fájó emlékek mementói

Dátum:

A szolnoki gettóból egy kő sem maradt. A hetvenes évek új városközpontjának építése tüntette el azokat az épületeket, amelyeket 1944 tavaszán, a Szolnokon élő zsidók tartózkodási helyéül jelöltek ki. Ahonnan sokan utoljára léphettek szülővárososuk utcáira.

Nem tudom, hogy 2000 előtt volt-e bármilyen emléktáblája a szolnoki gettónak. Az azonban tény, hogy akkor végre a város és a helyi zsidó hitközség megjelölte nagyjából azt a helyet, ahová 1944-ben összezsúfolták a szolnoki zsidóságát. A tábla ma is ott látható a Pelikán Szálló egykori főbejárata és otromba külső lépcsője között. Igaz, maga a gettó kifejezés nem szerepel rajta, holott tény: az itt lévő egykori elemi iskola és néhány környékbeli ház jelentette a város polgárai egy részének a kényszerlakhelyet néhány hónapon keresztül. És azt a pontot, ahonnan sokan utolsó szolnoki útjukra indultak, hogy a Baross, a Mária és a Tószegi úton át a cukorgyárnál bevagonírozzák őket a haláltáborokba induló vagonokba.

Hogy köztünk élő szolnoki emberekről volt szó, szerencsére nemcsak ez az egy, jellegtelen emléktábla emlékeztet. Ha valaki kicsit figyelmesebben sétál a Baross és a Szapáry utcákon, találkozhat néhány, úgynevezett botlókővel. Amelyek olyan házak bejáratai elé kerültek, ahonnan szolnoki lakosokat hurcoltak haláltáborokba a második világháború utolsó hónapjaiban. Magukat a botlóköveket egyébként Gunter Demnig német szobrász találta ki, hogy így tisztelegjen a nemzetszocializmus áldozatai előtt. Aztán a kövek lassan megjelentek Németország határain túl is, és ha ebben az esetben beszélhetünk büszkeségről, akkor mondjuk ki: Szolnok azon tizenöt magyar város egyike, ahol kihelyeztek ilyen emlékköveket.

Amelyek nagyjából a gettó és az egykori zsinagóga közötti útvonalon találhatóak, így további, a vészkorszakra figyelmeztető emléktáblákhoz vezetnek. Nem meglepő, hogy ilyenből többet is találhatunk a ma Szolnoki Galériaként működő, valamikori izraelita templom falán. Illetve mellette, a mai imateremnek helyet adó Tisza mozin is. Igaz, arra semmi nem emlékeztet, hogy miért nem lett ismét templom a zsinagógából, illetve mit találtak ezen a helyen mindazok, akik visszatérhettek a haláltáborokból.

Szerintem nem a múltnak, hanem a jelennek és magunknak tartoznánk annak a megmutatásával is, hogy a Szolnok aranykorában jelentős szerepet játszó, az első világháborúban érdemeket szerző városi zsidóságot merre hajtották a gettóból a vagonok felé. Egyszer talán még lesz egy olyan szoborcsoport valahol ezen az útvonalon, ami a múltunkkal való szembenézést segítené, és az utak mellett álló, maradók különböző viselkedésére utal. Mert nem ment fel bennünket, de a visszaemlékezők szerint is voltak olyanok, akik a vészkorszakban is képesek voltak felismerni a veszteségeket, és lehajtott fejjel zokogtak.

Mert érezték, hogy a cukorgyári gettóból sok szolnokinak már nem lesz visszaút. Szerencsére a cukorgyár eltűnés ellenére még a helyén van az a tábla, ami az elhurcoltak szolnoki útjának végállomására emlékeztet. Amihez évente legalább egyszer illik elmenni, hogy emlékeztessük magunkat: mindannyiunk vesztesége volt, ami 1944 tavaszán, Szolnokon is megtörténhetett.

És, amivel ha tetszik, ha nem, igenis szembe kell néznünk. Amihez elengedhetetlenek a holokauszt emléktáblák és megemlékezések.

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

bSZ2011: A Bábaképző

Mondhatnánk, hogy a Bábaképző sokáig az élet körforgását szimbolizálta, és talán lehetett olyan szülésznő, aki itt tanulta a mesterségét, majd itt segített világra egy településnyi embert, végül itt fejezte be az életét. Egy sokat látott, de talán keveset emlegetett szolnoki ház.

A néhai korzó hátsófertálya

(VAKÁCIÓ) A Szapáry úton a Sütő köz és Baross utca között, a nem a legjobb állapotban lévő, ám Szolnok történetében mégis fontos épületeknek van egy elhanyagoltabb arca is. Ha a Sütő utca felől nézzük ezeket a házakat, kicsit olyan, mintha egy elhagyott, régi díszlet mögé kerültünk volna.

Ez a hajó elment (8.): Állomásfelújítás

Nem tudhatom, hogy az aktuális közlekedési miniszter legutóbbi szolnoki látogatásán szóba került-e a vasútállomás állapota. Esküszöm, 2019-ben azt hittem, a ciklus végére ez már nem lesz téma, de hát kormánypárti polgármester, testület és parlamenti képviselő is kevésnek tűnik a megoldáshoz.

Kiszáradt szökőkutak

(VAKÁCIÓ) Lassan életre kelnek, vagyis vízzel telnek meg Szolnok legismertebb szökőkútjai. Ugyanakkor van a városban néhány régebbi szökőkút, illetve csobogó, amelyeken látható, hogy jó ideje már legfeljebb csak az esőnek köszönhetően lettek vizesek. És ez az idén sem fog változni.