2025.10.14. (kedd)

Fájó emlékek mementói

Fájó emlékek mementói

Dátum:

A szolnoki gettóból egy kő sem maradt. A hetvenes évek új városközpontjának építése tüntette el azokat az épületeket, amelyeket 1944 tavaszán, a Szolnokon élő zsidók tartózkodási helyéül jelöltek ki. Ahonnan sokan utoljára léphettek szülővárososuk utcáira.

Nem tudom, hogy 2000 előtt volt-e bármilyen emléktáblája a szolnoki gettónak. Az azonban tény, hogy akkor végre a város és a helyi zsidó hitközség megjelölte nagyjából azt a helyet, ahová 1944-ben összezsúfolták a szolnoki zsidóságát. A tábla ma is ott látható a Pelikán Szálló egykori főbejárata és otromba külső lépcsője között. Igaz, maga a gettó kifejezés nem szerepel rajta, holott tény: az itt lévő egykori elemi iskola és néhány környékbeli ház jelentette a város polgárai egy részének a kényszerlakhelyet néhány hónapon keresztül. És azt a pontot, ahonnan sokan utolsó szolnoki útjukra indultak, hogy a Baross, a Mária és a Tószegi úton át a cukorgyárnál bevagonírozzák őket a haláltáborokba induló vagonokba.

Hogy köztünk élő szolnoki emberekről volt szó, szerencsére nemcsak ez az egy, jellegtelen emléktábla emlékeztet. Ha valaki kicsit figyelmesebben sétál a Baross és a Szapáry utcákon, találkozhat néhány, úgynevezett botlókővel. Amelyek olyan házak bejáratai elé kerültek, ahonnan szolnoki lakosokat hurcoltak haláltáborokba a második világháború utolsó hónapjaiban. Magukat a botlóköveket egyébként Gunter Demnig német szobrász találta ki, hogy így tisztelegjen a nemzetszocializmus áldozatai előtt. Aztán a kövek lassan megjelentek Németország határain túl is, és ha ebben az esetben beszélhetünk büszkeségről, akkor mondjuk ki: Szolnok azon tizenöt magyar város egyike, ahol kihelyeztek ilyen emlékköveket.

Amelyek nagyjából a gettó és az egykori zsinagóga közötti útvonalon találhatóak, így további, a vészkorszakra figyelmeztető emléktáblákhoz vezetnek. Nem meglepő, hogy ilyenből többet is találhatunk a ma Szolnoki Galériaként működő, valamikori izraelita templom falán. Illetve mellette, a mai imateremnek helyet adó Tisza mozin is. Igaz, arra semmi nem emlékeztet, hogy miért nem lett ismét templom a zsinagógából, illetve mit találtak ezen a helyen mindazok, akik visszatérhettek a haláltáborokból.

Szerintem nem a múltnak, hanem a jelennek és magunknak tartoznánk annak a megmutatásával is, hogy a Szolnok aranykorában jelentős szerepet játszó, az első világháborúban érdemeket szerző városi zsidóságot merre hajtották a gettóból a vagonok felé. Egyszer talán még lesz egy olyan szoborcsoport valahol ezen az útvonalon, ami a múltunkkal való szembenézést segítené, és az utak mellett álló, maradók különböző viselkedésére utal. Mert nem ment fel bennünket, de a visszaemlékezők szerint is voltak olyanok, akik a vészkorszakban is képesek voltak felismerni a veszteségeket, és lehajtott fejjel zokogtak.

Mert érezték, hogy a cukorgyári gettóból sok szolnokinak már nem lesz visszaút. Szerencsére a cukorgyár eltűnés ellenére még a helyén van az a tábla, ami az elhurcoltak szolnoki útjának végállomására emlékeztet. Amihez évente legalább egyszer illik elmenni, hogy emlékeztessük magunkat: mindannyiunk vesztesége volt, ami 1944 tavaszán, Szolnokon is megtörténhetett.

És, amivel ha tetszik, ha nem, igenis szembe kell néznünk. Amihez elengedhetetlenek a holokauszt emléktáblák és megemlékezések.

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Szolnok EKF

Megmelengeti a szívemet a város nevéhez kapcsolt rövidítés. És úgy látom, az utóbbi időben sokaknak megmozgatta a fantáziáját, sőt egyre gyakrabban úgy beszélnek, mintha Szolnok már elnyerte volna az Európa Kulturális Főváros címet. Mielőtt kampány témává silányítjuk az ügyet, beszéljünk róla!

Június közepén virágzás!

Új helyszínek és új fellépők is lesznek az idei Tiszavirág Fesztiválon, ahol természetesen a jól bevált programokra - borok utcája, Maláta tér, Hídi vásár, szabadtéri mozi - is számíthatunk. Az előkészületekről Kovács Ákost, a fesztivál kitalálóját és szervezőjét kérdeztük.

Ha sírni, ha nevetni

Ha nem ront ránk ilyen korán a tavasz, biztosan kevesebbet kujtorgok a városban, a Tiszavirág-híd környékén. Ha meg nem fejlődik ilyen szédületes tempóban a technika, nem lapul folyamatosan a zsebemben fényképezőgép. Hárítok! E két "ha" miatt született ez a kis galéria.

Rendszerváltó év Szolnokon: 1989. április

Különös időszak volt a harminc évvel ezelőtti április. Még "ünnepelte" az ország a felszabadulást, Szolnokon is kitüntetéseket osztottak Lenin születésnapján, de érződött, már semmi sem a régi. Munkanélküliség, forint leértékelés, lakáshiány, sőt taxis áremelés. És május elseje is közelgett.