A város első írásos említésének 950. évfordulójára készülve talán érdemes lenne a 900. évfordulóra készült és még ma is a helyükön lévő emlékműveket rendbe tenni. Még akkor is, ha a tanács szó szerepel rajtuk. A Szolnok Ispán körúti házak mögött, az artézi kút felé vezető zebra közelében található a Jubileumi emlékpark táblája. Lassan fákkal teljesen benőve, elmohásodó, olvashatatlan szöveggel arra emlékeztet, hogy hányan dolgoztak az új lakótelep élhetővé tételén.

Átlagos szombat reggel Szolnok egykori korzóján, a Szapáry úton, a valamikor szebb napokat megélt Nemzeti szálló - ma két nemzetközi bank fiókja - előtt. Reggel nyolc óra után pár perccel az ott lévő buszmegállóhoz tartozó padoknál. Persze, bunkó, aki szemetel, védhetetlen. De szerintem szombat reggel nyolcig akár takarítani is lehetne a város éjszakai életének a helyszíneit. A vendéglátósok költségén. Annyit érne, mint két hét alatt végigsikálni a Szapáry utca másik oldalát, aminek az árából egy évig lehetne szombat reggel ugyanitt takarítani.

Persze, idén sem a tél fordult vissza április közepén, hogy hóval borítsa be Szolnokot, csak virágzik a nyárfa, aminek következtében tényleg olyan a város néhány helyen, mintha havazna. Viszi a szél, a Tisza a fehér szöszt, ami aztán a következő esőig lemoshatatlanul megül a fűben, a bokrokon, a kerítéseken. Vannak kifejezetten "áprilisi hó veszélyes" helyek, például a Tiszaliget, ahol egy-két helyen fehérben úszik a zöld. Ez a természet rendje. Tűrni kell. Meg prüszkölni.

Súlyos vészhelyzet esetén, akkor is csak megkülönböztetett jelzéssel (gyk.: kékvillogó) van keresnivalója autónak a Tiszaparti sétányon. Nincs az a közfeladat, az a borús idő, az a rengeteg munka és ebédidő, ami ez alól felmentést adhat(na). Gondolja a naiv szolnoki. Ám ebben a városban mindent lehet. Azoknak is, akiknek pedig példát kellene mutatniuk. Mert, ha valakinek lehet, akkor mindenkinek lehet. És ez a lejtő!