Ez most egy ismétlés, hogy bemutassam: tévedtem. Két év alatt sem szakadt be az úttest a Mártírok útján, a "dohányfermentáló" közelében. A fotó ma is készülhetett volna. Két éve ugyanis csak süllyed az úttest, amire az autósokat tábla figyelmezteti, a buszon utazókat meg a jármű és a fejük bólintása. Mennyivel lennénk előbbre, ha két évvel ezelőtt kijavítják itt az utat? Lehet, ez egy kísérlet arra, hogy kiderüljön: milyen mélyre süllyedhetünk még?

Képzőművészeti alkotás? A valódi fekete lyuk? Avagy trehányság és nemtörődömség? Attól függ, hogy ez a fotó hol készült. Mivel nem egy kiállításon, és még csak nem is a világűrben, hanem Szolnokon a József Attila utcában, talán az utóbbi két kifejezés illik rá. Bosszankodtam már sokat azon, hogy a közműszolgáltatók azt csinálhatnak a közterületeinken, amit akarnak. És ez a közműfedél csak egy példa Szolnokról.

A segélyhívószám évek óta 112 Magyarországon (is)! Tehát tegyük fel először azt a kérdést, hogy hihetünk-e egy olyan cég reklámjának, amelyik tévedésen alapul. Illetve mélázzunk el azon is, hogy mi a teendő azzal a kéretlen reklámmal, amelyik még rongál és kárt is okoz. Szolnok belvárosát megszórták ezzel a matricával. Aminek az üzenete, hogy félrevezetéssel akarnak ügyfeleket szerezni, az ügyfeleknek kárt okozva. Lehet kezdeni a lekapargatást!

Emlékezni szép dolog. Megemlékezni is. Ünnepélyesen koszorúzni is. De aztán elfelejteni, hogy pár hónapja hol jártunk! A koszorúk meg száradjanak. Emlékeztessenek arra, hogy milyenek vagyunk. Feledékenyek? Önzők? Képmutatók?