Úgy tűnhet, hogy ez a cikk a három éve, két éve és tavaly megjelent, a közmeghallgatások kapcsán született írás ismétlése. Ez nem véletlen, hiszen a saját kívánságlistámra 3, 2, 1, éve felkerültekből alig valósult meg valami. Pedig nem túl önzők ezek a felvetések. De ez köz meg nem hallgatás.
"A Tiszaligeti Fürdő úgy gondolom, hogy a huszonkettes év végéig el tud készülni, tehát hogy a következő évre, huszonháromra átadhatóvá válik." Aki járt mostanában a Tiszaligetben, és a saját szemének hisz, az még nem vált bérletet a hatvanéves strandra, aminek 2021. május 1. óta működnie kellene.
Egykori Szövetség, Domus, Tallinn mozi, Nemzeti szálló, MHSZ székház, Student, tárház. Vagy éppen a hosszasan üresen álló belvárosi üzlethelyiségek. Magáningatlanok, amelyek nemcsak a városképre, de talán a városiak közérzetre is hatással vannak. És súlyos érdek-háromszögekben állnak.
Legenda, hogy a szolnoki Közlekedési Műszaki Egyetem (KME) a hallgatók 1956-os szerepvállalása miatt szűnt meg. A hat szolnoki helyszín közül kiválasztott, a későbbi Tiszaliget helyére tervezett campus építése inkább az ország gazdasági helyzete miatt maradt álom.
Amikor szóvá tettem, hogy a szolnoki önkormányzati képviselők nem tudnak mit kezdeni a pedagógusok megmozdulásaival, azt reméltem, a tetteik felsorolásával fognak cáfolni. Egy részük továbbra is úgy tesz, mintha nem történne semmi ("strucc"), másik részük pedig sértődötten üzenget.
