Szolnok belvárosától a Nagykörűt jelző tábláig nagyjából 28 kilométer a távolság a gáton kiépített bringaúton. Három rázós kilométer van útközben, egyébként kényelmes élmény. A dobai lábon álló "üdülők" pedig kihagyhatatlanok, a sárga Ikarusz vityillót és a homokpartot mutogatni kellene.
Közel egymillió karakter és 281 bejegyzés, cikk után, 312 napos szezont követően a mai nappal véget ér a blogSzolnok 11. teljes évada. A következő 52 napban nem frissül, maximum tematikusan ismétel az oldal. Ám mielőtt nyári szünetre menne a blogSzolnok, szubjektíven visszatekint az évadra.
Bővülnek a parkolási lehetőségek a szolnoki vasútállomásnál. A Szolnok ABC előtt, a zöldterületek rovására, ha jól számolom, nyolc új parkolóhelyet alakítanak ki, szubjektív tippem alapján: sokmillió forintért. A parkolási gondokat ez nem fogja megoldani, viszont egyértelmű az üzenet.
Zúgóval visszaduzzasztott folyó, kulturális negyeddé varázsolt vágóhíd. Toledo és Madrid. Haszontalanul ingadozó vízszintű Zagyva, üres telekké dózerolt ipari negyedek. Szolnok (is). Nem azt mondom, hogy külföldön kolbászból van a kerítés, de sok esetben ügyesebben gazdálkodnak a töltelékkel.
Mi az? Csúnyák, korszerűtlenek és értékes területeket foglalnak el. Igen, a szolnoki garázssorok. Mikor hangozhatott el először a fentihez hasonló megállapítás hivatalosan? Szolnok első embere 1973 nyarán mondta mindezt, amikor még csak 500 ilyen garázs volt a városban. És ma?
