A színház sarkánál egykor álló Lenin-szobor vörös műkő talapzatára 1990 tavaszán ragasztották ki az első szabad országgyűlési választások, mára emblematikussá vált plakátjait. Ahogy a mellékelt fotók mutatják, 24 évvel ezelőtt minden függőleges felületen tombolt a kampány Szolnokon.
Egy családi albumból került elő néhány olyan fotó, amelyek szerintem a harmincas évek végén, a Kossuth téren rendezett, katonai-városi ünnepséget örökítenek meg. Hogy pontosan mit és mikor, még nem tudom, viszont a képek nagyon érdekesek.
Állítólag van egy olyan építészmondás, hogy előbb várd meg, merre járnak az emberek, aztán építs oda járdát. Nem tudom, hogy a közlekedésmérnököknél van-e hasonló, és figyeli-e valaki, hol kelnek át az emberek az úttesten. Az biztos, van pár illegális, de forgalmas zebra a városban.
A Tiszaligetet védő körgáton sétálva, a csupasz növények miatt jobban látható épületeket és udvarokat figyelve jutott eszembe, hogy a Liget éppúgy élő képeskönyve a Kádár-kornak, mint a rendszerváltást követő évtizedeknek. Ami olykor szomorú, de a miénk.
Ebben az évben is lesz - lenne - mire emlékeznünk Szolnokon (is). Arról persze már nem mi, emlékezők tehetünk, hogy 2014-ben kevesebb lesz az, amire büszkék is lehetünk, és kicsit több, amikor lehajthatjuk a fejünket. De hátha azért is van a múlt, hogy figyelmeztesse az utókort!
