Sok minden megérne Szolnokon ebben az évben legalább egy főhajtást. Vagy azért, mert még mindig szolgál bennünket, vagy azért, mert egykor Szolnok része volt, de mára nyoma is alig maradt. Csupa olyan évforduló, ami csak nekünk (lenne) fontos.
Tudom már, hogy a Vasminiszter miért vág olyan mérges arcot a szolnoki vasútállomás bejárata mellett lévő emléktábláján. Mert neki egész nap kell néznie azt a lepusztultságot és igénytelenséget, amit az utazóknak csak pár percig. Kivéve, ha sokat késik a kiválasztott vonat.
Második évfolyamába lépett a SzolnokIFIrkász című városi diáklap. Idei első számában a középiskolai felvételik és a diákok számítógépezési szokásai mellett Grecsó Krisztián íróval, Malek Andrea színésznővel és Poór Péter vezetőedzővel készült interjúkat is olvashatnak. A beszélgetésekből közlünk részleteket.
"Az építményadóval érintett vállalkozók, valamint az adóköteles lakással, üdülővel, garázzsal rendelkező magányszemélyek adóterhei tovább nőnek." Ennyi társadalmi hatást sikerült prognosztizálnia az új szolnoki építményadó előterjesztőinek. Ennek fényében ne csodálkozzunk a következményeken.
Műfajteremtő produkciót láthat a szolnoki közönség január első szombatján a Tiszaligeti Sportcsarnokban, amikor Magyar Tánckoncert címmel a Szolnoki Szimfonikus Zenekar és a Magyar Állami Népi Együttes közel 200 fellépője ad kétórás műsort.
