2025.11.30. (vasárnap)

Felesleges erőszak

Felesleges erőszak

Dátum:

Az ősz egyik biztos jele, hogy megjelennek a mozikban az új magyar filmek. A Tisza moziban a hétvégén kezdték játszani a Nyomozóval nevet szerzett Gigor Attila új alkotását. Nem rossz film a Kút, inkább fogalmazzunk úgy, meglehetősen szűk közönség igényét elégít ki.

A filmek bevezető kampányának milyensége, illetve egy-egy alkotással szembeni várakozás tekintetében mind komolyabb fokmérőnek kell tekintenem, hogy vasárnap este hányan váltanak rájuk jegyet a Tisza moziba. Gigor Attila új filmje kapcsán kevésbé a reklámnak, mint inkább a rendező ismertségének volt köszönhető, hogy nem egyedül ültem a nézőtéren. És mint a hétvégi, országos nézettségi adatok mutatják, nemcsak Szolnokon várták sokan a Nyomozó rendezőjének új játékfilmjét. Mert bár nem fért be a TOP10-be, azért a közel ötezer fizető néző meglepően jó kezdésnek tekinthető magyar film esetében.

Nem akarok azonban rosszmájú lenni, de azt kell mondanom: azon komolyan meglepődnék, ha a következő hetek nem érdektelenségbe vesző kínlódással telnének, és ha netán sikerülne átlépni a nevetséges tízezres határt. Nem elsősorban azért, mert a Kút rossz film lenne, hanem mert az ehhez hasonló köldöknéző, műmájer alkotásokra, a primitív durvaság ellenére is kicsi a közönségigény. És ezt a parádés szereposztás se fogja ellensúlyozni.

A Kút kifejezetten jól indul: pusztában kerékpározó néni, aki megáll egy út menti keresztnél, ahol egy fiatalon meghalt fiú jól megjegyezhető nevét és arcát látjuk, majd a mögöttük elhúzó autóban Udvaros Dorottya és a későbbi főszereplő tűnik fel. Aztán megérkezünk ahhoz a benzinkúthoz, ahol végül eltöltünk másfél órát, és ami a filmről megjelent előzetesek alapján – azaz Svájcba tartó magyar kurvák pihenőhelye – nagyon sokat ígér. És elindul a kútnál ücsörgő Zoli – Tzafetás Roland első osztályú alakítása – meséje, ami keretet ad az egész filmnek. Igaz, Zoli csak szóban mesél, amivel jó ütemben szakítja meg a filmes eszközökkel mesélt másik történet egyre zavarosabb és durvább menetét.

Hiába játszik remekül Tzafetás mellett a Marcsit alakító Kurta Niké vagy a főszereplő Jankovics Péter és az apját játszó Kovács Zsolt, az egész történet beragad valami végtelen, értelmetlen semmibe. Amikor pedig már majdnem unalomba kezd dőlni, akkor előbb egy Neoton feldolgozással sokkol a rendező, majd elharapózik a primitív, naturalista erőszak, szétloccsantott fejjel, testen átautózással, emberre döntött hűtővel és ellőtt fél pofával. Ami a hányingerkeltés mellett tényleg csak annyit tesz hozzá a történethez, hogy a néző ébren képes kivárni Zoli meséjének a végét.

Majd úgy távozik a néző a moziból, hogy néhány dolgot nem ért. Az első, hogy miért készült el ez a film? Jó, rendben, művészi kifejezési vágy. Na, de miért kellett ezt közpénzből finanszírozni? És, ha már abból kellett, akkor miért nem ütötte ki valaki a forgatókönyv íróját a rendezői székből? Mert akkor megúszhattuk volna, hogy az egyébként jó történetből – ráadásul kettőből -, egy önmaga gondolataiba beleszerelmesedett, de köztük eltévedt, és tévedéseit indokolatlan erőszakkal elfedni próbáló rendező filmjét kelljen megnéznünk.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Majd jó lesz még valamire

Nagyszüleimnél, de még szüleimnél is sok elromlott, használhatatlan vagy semmire se jó tárgy végezte "majd jó lesz még valamire" felkiáltással a padláson, a kerti házikóban. Nem gondoltam, hogy ezeket a tárgyakat, illetve felhasználásukat tudományos igényességgel is lehet vizsgálni.

Elharapott Kötőszavak

Nem könnyű olvasmány Bérczes László Kötőszavak című könyve. Ellenben letehetetlen, Szolnokról nézve kötelező olvasmány, egyben egy különleges elme forrásértékű visszaemlékezése nagyjából Magyarország elmúlt hat és fél évtizedére. Kár, hogy olykor nem kérdezett vissza valaki.

Kettő az egyben?

Nem lehet könnyű a kevés világhíres magyar írók egyikének unokájaként létezni. Főleg, ha a leszármazott késztetést érez arra, hogy a nagypapa rengeteg tanulmányban és könyvben feldolgozott életéről újabb kötetet publikáljon. Sárközi Mátyás átfésült könyve nem több, mint érdekes.

Fájó, de megkerülhetetlen kérdések

Lehet, hogy tudjuk, mi történt 1944 júniusában, a szolnoki cukorgyárban. De biztos vagyok abban, még mindig nem tudjuk, pontosan hogyan és miként történhetett meg. A Szolnok-Strasshof-Szolnok egy újabb kötet a holokausztról, egyben fontos adalék Szolnok történetéhez. Fájó kérdésekkel.