Jelen állás szerint rögzítenünk kell, hogy Szolnok belvárosából, a forgalmas Boldog Sándor István út piaccal szembeni házsorának (6-18. szám) homlokzatáról nyomtalanul és következmények nélkül eltűnhetett Madarassy Walter, Munkácsy-díjas szobrászművész öt darab köztéri domborműve. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Rendőr-főkapitányság Kommunikációs Szolgálatának tájékoztatása szerint a 2020. május 13-án „kisebb értékre” elkövetett lopás vétsége miatt elrendelt nyomozás fél év alatt sem vezetett eredményre. Azaz sem az elkövetőt, sem az ellopott tárgyakat nem sikerült megtalálni, így november 13-án az eljárást a nyomozóhatóság felfüggesztette. Tehát a szó szoros értelmében sincs már semmi látnivaló, felejtsük el az 1957-ben készült, állatokat ábrázoló, bronz műalkotásokat. Vagy, ha emlékezni akarunk rájuk, akkor nézegessük a valamilyen csoda folytán megmaradt utolsó darabot, az Ady Endre úti kereszteződéshez legközelebb lévő lépcsőház bejárata fölött.
Őszintén megmondom, azt hittem, hogy a 2020-ban egy európai város központjából nem lehet nyomtalanul és büntetlenül elvinni öt köztéri műalkotást. Hiszen évek óta mindenki arról beszél, hogy a „nagytestvér” utcai kamerákkal, a zsebünkben lévő telefonok követésével, a közösségi felületek monitorozásával figyel minket, és minden lépésünkről előbb tud, mint mi magunk. Arról nem is beszélve, hogy az eltűnt domborművek nem egy mellékutcában, egy kihalt sikátorban voltak, hanem a szolnoki piaccal szemben, a város egyik legforgalmasabb részén. Ahol – valószínűleg fényes nappal – mégis oda lehetett vinni az öt bejárati ajtóhoz egy létrát, amit valakinek fognia is kellett, míg másvalaki felmászott és akkurátusan, szerszámokkal leszerelte majd leadogatta Madarassy Walter egyáltalán nem könnyű alkotásait. Tehát nem egy pillanat műve, hanem több órányi munka volt ezeknek a legalább fél ember magasságú alkotásoknak a leszerelése.
Nem akarom bántani a rendőreinket, mert tényleg van elég gondjuk, dolguk meg bajuk. Ráadásul fél éve én is havonta szekírozom őket a kérdéseimmel az eltűnt domborművek kapcsán. Május 12-én – miután szembesültem a szobrok eltűnésével – írt első levelemre azt válaszolták, hogy a nevezett házsorral szemben lévő kamera felvételeit csak öt napig őrzik, de feljelentés-kiegészítést rendeltek el az ügyben. Június 15-ei érdeklődésemre azt írták, hogy a „bizonyítékok felderítése zajlik”, ezért a „nyomozás érdekeire tekintettel” egyéb információt nem adhatnak. Július és augusztus közepén ugyanerről tájékoztattak.
Szeptember közepén már azt a választ kaptam, hogy ugyan még mindig feljelentés-kiegészítést kellett elrendelni, de a nyomozói adatgyűjtés és több tanú kihallgatása után „két dombormű közül az egyiket ép és sértetlen állapotban megtalálták és lefoglalták”. Erre szükségét éreztem azonnal reagálni, hiszen öt dombormű tűnt el. Korrigáltak. Az azonban azóta sem derült ki, hogy ez a megtalált és lefoglalt dombormű ugyanaz-e, amit május végén, a körzet önkormányzati képviselője (Györfi Mihály) már visszaszerzett az ötből két érintett lépcsőházat tatarozó vállalkozótól, avagy egy másik. Ezekről a tényekről ugyanis már sem az októberi, se a novemberi levelében nem írt a rendőrség, csupán azt rögzítették, hogy fél évvel a feljelentés után fel kellett függeszteniük a nyomozást.
Az öt darab dombormű pótlása mai áron nagyjából 2,5 millió forintba kerülne. Ez nekem nem „kisebb érték”, hanem jelentős. Egyszerű lopásról se tudnék beszélni, de csak azért, mert nekem különösen tud fájni, amikor a város múltjából tépnek ki értelmetlenül egy darabot. Emiatt szerény jogi ismereteimmel képes vagyok továbbmenni, és elragadtatni magam. Ebben az esetben a különösen jelentős vagyoni kár okozását szervezetten és többen követhették el, hiszen mint írtam, azt az öt hatalmas domborművet egyedül, kitervelt felkészülés nélkül sem leszerelni, sem elszállítani nem lehetett. Miként rosszindulatomat kiterítve az is leírom: eladni, sőt eltűntetni sem lehetett egyszerű. És a politikai korrektséget is zárójelbe teszem. A tudatlanság és a gengszterség magas iskolája, amikor egy valószínűleg legálisan működő színesfém-kereskedő szobrokat vesz át fillérekért pitiáner tolvajoktól, és nem az az első dolga, hogy a rendőrséget hívja. Szóval nem egyszerű bűntény, ami ezekkel a szobrokkal történt, hanem látlelet az ország erkölcsi állapotáról, a gazdaság szürke zónáiról és a rendőrség lehetőségeinek határairól.
Egyebet pedig nem tehetünk, mint a Szolnokról az elmúlt három évtizedben következmények nélkül eltűnt szobrok listáját újabb tételekkel egészítjük ki.
