Vagy szemétből van sok, vagy kukából kevés. Avagy a fa közelebb van, mint a kuka. A szellemileg korlátoltak meg nem tudnak különbséget tenni a kuka és a fa között. Az 1-es parkoló postához közelebbi részén található ez a kukának használt fa. Hogy van-e összefüggés az ottani éjszakai bandázások és a fa kukának nézése között, persze nem tudhatom. De ez így nagyon nem menő.

Húsz méterre Szolnok főutcájától. A nagyposta mögött, az egykori telefonközpont mellett. Egy járdaszakasz, amelyik úgy tűnik, senkié. Mert, ha valakié lenne, akkor nem gyűlne ott több év lehullott levele és szemete, hanem olykor az a valaki csak takarítaná. Senki járdája, ami senkinek sem szúr szemet? Ami senkit sem zavar? És senki sincs, aki szóljon miatta a gazdájának? Ha így van, akkor Szolnok senki városa.

Egyszerűen nem hiszem el! Nincs mentség és magyarázat. Mostantól vagy rettegünk az ilyesmit elkövető primitívektől, vagy felvesszük a harcot, és megmutatjuk, hogy legyőzhetetlenek vagyunk. A Tisza-part be van kamerázva. Az árvíz miatt nem sokan mentek le az utóbbi napokban a partra. A betűk alapján nem kezdők pusztítottak, tehát sokan ismerhetik őket a városban. Kíváncsian várom, mire jut a rendőrség. Vagy lesz-e valakinek annyi a pucájába, hogy feldobja őket. Büntetlenül nem maradhat.

Gyerekkoromban a Tiszaliget egyik kihagyhatatlan attrakciója volt - a strand, a harci járművek, a kiállított repülő, a KRESZ-park mellett - a tó és a gát között lévő erdei tornapálya. Amihez hasonló nagyon sok volt az országban. Ma már talán egyik sincs meg, miként a szolnokinak is csak a nyomait találhatjuk a fák között. Negyven éves emlékeket ébresztenek. Nehogy elpusztítsák!